Erdélyi Padlizsánkrém

A padlizsán eredetileg Indiából származó gyümölcs (igen, az... :) Magyarország területére a törökök közvetítésével kerülhetett még a hódoltság idején, mint ahogy ezt az erdélyi neve is mutatja; "török paradicsom". Egyébként ott sokkal nagyobb hagyománya van a belőle készült ételeknek, mint nálunk, ki tudja miért van ez... Én ettől függetlenül nagy padlizsán rajongó vagyok, főleg a belőle készült krémeket szeretem, amiből szerencsére van jó néhány-féle. Az eredeti, török változat -aminek baba ghanoush a neve- sok mentával, citromlével készül, és szezámmag krémmel (tahinivel) dúsítják. Ez is nagyon finom, de nálam az abszolút nyerő mégis az erdélyi padlizsánkrém. Szerintem ez sokkal közelebb áll a mi szájízünkhöz, nem véletlenül az éttermekben is általában ezzel a változattal találkozhatunk. Viszonylag sok fokhagymával, és némi majonézzel készül. Ha lehetőségünk van rá, akkor mindenképpen grillen süssük meg a padlizsánokat, ugyanis ekkor kapnak még egy füstös ízt is. Mindenképpen ajánlom, hogy egyszer mindenki kóstolja meg így, a szabadban elkészítve is, mert egyszerűen isteni!

Hozzávalók kb. 4 adaghoz:

3-4 db padlizsán (kb. 1,5 kg)
fél citrom kifacsart leve
3-4 gerezd foghagyma
3 EK majonéz (kb. 1 dl)
3 EK olivaolaj
só, bors (esetleg Vegeta ételízesítő)
pita vagy pirítós
friss zöldségek

1.) Melegítsük elő a sütőt jó forróra, akár a legmagasabb hőfokra is. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, arra fektessük a megmosott padlizsánokat, majd süssük őket kb. 40 percig. Akkor jók, ha ropogós, sötét a héjuk, de a villát beleszúrva érezzük, hogy belül már jó puhák. Sütés közben néha megfordíthatjuk őket. Arra vigyázzunk, hogy a padlizsánok sütés közben hajlamosak felrobbanni, úgyhogy még idejében szurkáljuk meg őket egy-két helyen, hogy a gőz szabadon távozhasson belőlük.
2.) Vegyük ki, és várjunk néhány percet, míg kihűlnek annyira, hogy meg tudjuk fogni őket. Ekkor vágjuk félbe és egy kanál segítségével kaparjuk ki a húsukat, amit rakjunk egy sűrű szitába, alá pedig egy tál kerüljön. Erre azért van szükség, mert sok levet enged. Passzírozzuk át a padlizsánhúst.
3.) Tegyük üveg-, vagy rozsdamentes acél tálba és csepegtessünk rá néhány csepp citromlevet, azért, hogy ne barnuljon meg. Sózzuk, borsozzuk, reszeljünk bele fokhagymát és gyors kevergetés mellett csurgassuk bele az olivaolajat. Végül dúsítsuk majonézzel.
4.) Sült pitával és összeaprított friss zöldségekkel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Nagyböjt, a megtisztulás időszaka

Először is azzal kezdeném, hogy leszögezzem, semmi őrült léböjtről és koplalásról nem lesz itt szó sem most, sem SOHA... még mielőtt bárki is riadt menekülésbe kezdene a blogomról :) Szóval, mindenki másként értelmezi a böjtölést, de amit én ez alatt értek az egy lelki, testi megtisztulás, amely során olyan dolgokat veszünk magunkhoz, amelyek jól esnek, a szervezetünk kívánja őket, de ugyanakkor jótékonyan hatnak az egészségünkre. Hogy ez kinek mit takar, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, én csak iránymutatást szeretnék adni, illetve néhány jó recepttel hozzájárulni egy változatos és ízletes böjti időszakhoz.

A böjt alapvetően tartózkodást jelent evéstől, ivástól, vagy valamilyen tevékenységtől. Táplálkozás esetén a böjt lehet részleges vagy teljes, attól függően, hogy például valaki csak bizonyos fajta ételektől tartózkodik, vagy pedig minden ételtől és italtól.
A böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi. Ami ránk nézve éppen aktuális is, az az úgy nevezett "40 napos böjt", azaz nagyböjt időszaka. Eredete a Bibliai időkre vezethető vissza, amikor is az Ószövetség szerint Mózes 40 napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot. Jézus Krisztus szintén 40 napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát. Keresztelő János, akit Jézus korának legnagyobb (szent) embereként nevez meg, szintén gyakran böjtölt.
Az Ószövetségben a böjt a bűnbánat és a megtérés egyik legőszintébb formája, amely alázatra nevel és felébreszti bennünk annak tudatát, hogy nem közeledhetünk Istenhez gőgös büszkeséggel. A Biblia tanítása szerint a böjtölés erőteljessé teszi az imádságot. A böjtben éberek leszünk és nyitottak a lelki valóság iránt, nyitottak Isten előtt, Isten lelke számára. Az első keresztények heti két napot böjtöltek. Ezeken a napokon még éberebben irányították életüket Isten felé.
A sivatagi atyák (az egyiptomi őskeresztények) naponta csak egyszer étkeztek. Úgy mondták, hogy aki szüntelenül megtölti a hasát étellel és itallal, az elhanyagolja az imádságot és nem tud hadat viselni a gondolatai ellen. Az éhezés és a virrasztás megtisztítja a szívet a rossz gondolatoktól, a testet a betegség támadásaitól, hogy a Szentlélek lakhelyévé tegye. 
A másokra rákényszerített böjtölést a középkori katolikus egyház büntetésként is alkalmazta. Ma a különféle keresztény felekezetek változó szigorral tartanak böjtöt, de leginkább csak részleges böjtöt, például tartózkodnak húsok és tejtermékek fogyasztásától, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek.

Böjtölők a nagyvilágban:
-A mormonok minden hónap első vasárnapján nem esznek spirituális és jótékonysági okokból.
-A görögországi Athosz-hegy szerzetesei minden hétfőn, szerdán és pénteken csak egyszer étkeznek egy keveset.
-A böjt az iszlám öt pillérének egyike. A ramadán folyamán tartott böjt a legismertebb ilyen gyakorlat, amely a megtisztulás, az önfegyelem és az imádság hónapja. Mára viszont a ramadán némileg átalakult, a legtöbb helyen a napközbeni koplalást követő hatalmas éjszakai lakomává.
-A judaizmus követői évente több böjtnapot tartanak, elsősorban a bűnbánat napjain, ezek közül a legismertebb a Jóm kippur, vagyis az engesztelés napja.
-A hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus, a bahá'í és más vallások követői is tartanak böjti napokat illetve rövidebb-hosszabb böjtöket.
-Buddha, Mohamed, Zarathustra, Konfucius, Mahavíra is előszeretettel böjtölt.
Az ókori görög filozófiai iskolák elsősorban a szellem megtisztulását várták a böjttől.
-Püthagorasz 40 napos böjtöt követelt meg a tanítványaitól, mielőtt beavatta őket okkult filozófiai tanításaiba. Azt tartotta hogy csak az ilyen hosszú böjt képes tanítványai agyát annyira megtisztítani, hogy azok képesek legyenek befogadni az élet titkairól szóló tanításait. Platón és Arisztotelész is rendszeresen böjtöltek. Az ókori szíriaiak heti egy napot böjtöltek.

A nagyböjt (latin neve: Quadragesima) a húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak (az Érdy-kódexben negyvenlőböjt), ami hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. Jézus Krisztus negyven napi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet. Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe. Utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét.
A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek (megjegyzés: ezt én annyira nem javaslom.... :)
Lényege a lelki megtisztulás, a péntekenkénti böjt kiterjesztése az egész időszakra, felkészülés a keresztények legnagyobb ünnepére, a húsvétra.

Ha éppenséggel nem vallásos valaki, azt is meg tudom érteni, de számukra is megfontolandó egy hosszabb-rövidebb böjtölési időszak, hiszen ennek kedvező élettani hatásait már számtalanszor bizonyították. Nem csak hogy méregtelenít, de egy kis odafigyeléssel könnyen megszabadulhatunk jó néhány felesleges kilótól is. Én életemben először készülök arra, hogy böjtölésre adjam a fejem, úgyhogy most még nem tudom, hogy fogom viselni. Nem gondoltam semmi megterhelőre, leginkább a hús, az alkohol és egyéb méreganyagok (só, cukor, Cola, stb...) mellőzése a célom. Úgy hiszem ez a célkitűzés mind számomra, és mindenkire nézve 100%-ban teljesíthető feladat.

A katolikus egyház által előírt böjt:
Idén, 2012-ben, a nagyböjt kezdete február 22.-re esik, ekkor van ugyanis Hamvazószerda.
Hústilalmat és böjtöt kell tartani Hamvazószerdán és Nagypénteken. A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat (Magyarországon 18. életév) kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. Nagyböjt további péntekjein hústilalom (hal lehet).
Böjt: napi 3szori étkezés, egyszeri jóllakással.

Én ennél kicsit tovább megyek, és teljesen elhagyom a hús, illetve a zsíros ételek fogyasztását, mivel ez saját döntés, így szerintem nem fog nehezemre esni betartani, meg aztán amúgy sem vagyok az a "húst hússal" evő fajta... Hát, meglátjuk mi sül ki belőle, én ezennel elkezdtem a negyven napig tartó böjtölést, aki velem tart az jól teszi, nekik ehhez sok kitartást kívánok! :)

Tapas Tál

A tapas a spanyol konyha egyik legjellegzetesebb képviselője. Gyakorlatilag bármi lehet tapas, ami kicsi és falatnyi adagokban fel lehet szolgálni. Jellemzően a bor mellé fogyasztják, aminek nem csak élvezeti, de praktikai okai is vannak, mivel így többet lehet inni és nem okoz a bor gyomorégést. Emellett a kocsmárosok pedig igyekeztek sós falatkákat kínálni, amire ugye a delikvens még szomjasabb lett, ergo még többet ivott, majd arra még jobban megéhezett... és így tovább :) A szó eredete, a régmúlt időkre nyúlik vissza, a legelterjedtebb változat szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, s valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.
Én azért szeretek tapas tálat készíteni, mert ilyenkor gusztusosan ki lehet szortírozni a hűtőszekrényt. Néhány falat friss kenyér mellé, egy pohár finom bor, és egy kis időre mi is mediterránnak érezhetjük magunkat, még a kissé hűvösebb estéken is.

Hozzávalók 2-4 személyre:

10 dkg chorizo kolbász
10 dkg olajbogyó (fekete és zöld vegyesen)
20 dkg koktél paradicsom
5 dkg rukkola saláta
10 dkg juhsajt
5 dkg kacsamáj pástétom
szárított oregánó
durvára darált színesbors
olivaolaj

Ezek a hozzávalók nagy finomak együtt, és a bor ízével is harmonizálnak, de hangsúlyozom, hogy ez csak EGY VÁLTOZAT -a millió közül- és bármelyik alapanyag kihagyható, vagy helyettesíthető valami mással, az alapján hogy mi, és a vendégeink miket szeretünk, illetve mik vannak otthon, mert a tapasnál ez is egy alapvető szempont és éppen ezért olyan jó, mert nem lehet elrontani és gyakorlatilag bármi lehet tapas :)

A hozzávalókat vágjuk falatnyi darabokra, az olajbogyót és a kacsamájast tegyük kis tálkákba. Válasszunk egy nagyobb tálat, vagy egy fa vágódeszkát (ettől igazán rusztikus hatása lesz) és helyezzünk el rajta mindent. Végezetül megszórhatjuk egy kis zöldfűszerrel, meglocsolhatjuk néhány csepp olivaolajjal, majd tegyük az asztal közepére. Pirítóst, crostinit, vagy friss kenyeret kínáljunk mellé és persze valami jófajta bort.

Jó étvágyat!

Ázsiai Pulykasaláta Gránátalmával

Egy Jamie Oliver műsorban láttam egy ehhez hasonló receptet és rögtön beleszerettem. Minden hozzávalóját egyenként, külön-külön is imádom, de együtt pedig tökéletes ízharmóniát alkotnak. Ami pedig a leginkább megtetszett benne, hogy bármilyen maradék sülthúst használhatunk hozzá, pulykát, kacsát, vagy akár sertés sültet is. Könnyű, de rafinált fogás, amit a sok pikáns hozzávaló tesz olyan különlegessé, hogy akár egy ünnepi vacsora előételeként is el tudom képzelni. A zsenge salátalevelek, a koriander és a menta friss könnyedségével csodásan passzol az enyhén karamellizált sülthúshoz, az öntet pedig ad még az egésznek egy citrusos csavart, a hozzáadott klementin- és lime lének köszönhetően. A tetejére szórt gránátalma magok már csak a megkoronázása ennek az amúgy is csodás tál salátának. 

Hozzávalók 4 személyre:

maradék pulykasült (személyenként 5 dkg elegendő)

1 marék kesudió és áfonya (aszalt is jó)

1 EK olivaolaj

200 g zsenge salátalevél

1-1 marék menta és koriander

1 EK méz

a dresszinghez:

1 dl olivaolaj

4 EK szójaszósz

2 EK szezámolaj

1 lime kifacsart leve

1/2 klementin leve

egy pici darabka gyömbér

1 kis fej lilahagyma lereszelve

a tálaláshoz:

1 db gránátalma

chili paprika

1.) Aprítsuk falatnyi darabokra a húst. Egy serpenyőbe dobva, kevés olivaolajon pirítsuk néhány percig, majd csurgassunk rá mézet, amivel enyhén megkaramellizáljuk. Dobjuk még rá az áfonyát és a kesudiót is, majd húzzuk le a tűzről.

2.)  Készítsük el az öntetet; amihez egyszerűen csak öntsünk minden hozzávalót egy tálba, majd jól keverjük össze. Egy hasznos tipp, ha egy kisebb, de jól zárható ételesbe tesszük, majd összerázzuk, akkor az alkotórészei sokkal jobban elkeverednek egymással, sokkal homogénebb lesz az öntetünk, mintha csak egy kanállal kevernénk össze.

3.) Osszuk el a saláta leveleket a 4 tányéron, tépkedjük rá a mentát és a koriandert is. Halmozzuk a tetejére a húst az áfonyával és a kesudióval, majd locsoljuk meg a dresszinggel.

4.) Díszítés gyanánt ütögessük a saláta tetejére a magokat a félbevágott gránátalmából. Ha szeretjük a csípőset, akkor még egy kis friss chili is kerülhet rá.

Jó étvágyat!



Ribizlikrém-torta

A Nagymamám születésnapja adta az apropót a tartakészítésre. Nem biztos, hogy magamtól eszembe jutott volna, csak hogy a kérdésemre; "Mami, mit szeretnél szülinapodra?" jött a válasz; "Semmit drágám, süss egy tortát". Mosolyogtam, helyeseltem, de közben már megfogalmazódott bennem az a remek kérdés; "Oké... de hogyan is?!"... tudniillik még soha nem sütöttem tortát, sőt még tortaformám se volt, sőt, semmilyen cukrász segédeszközzel nem rendelkeztem, úgyhogy ezek beszerzésével kezdtem a bevásárlást. Vettem csatos tortaformát, szép tortapapírt, és egy csúcsszuper habnyomó készletet, szóval tényleg mindent, ami csak megkönnyítheti a tortgyártást. Eredetileg egy málnakrémes csodának indult, csak a 3600 Forintos kilónkénti (fagyasztott!) málna ár kissé eltántorított az eredeti elgondolásomtól, de hamar jött a megváltó ötlet, legyen akkor ribizli (utólag azt kell mondjam, ez nagyon jó döntés volt részemről).
Bevásárlás közben teljesen véletlenül pillantottam meg a tejszínhabok között keresgélve egy valószínűleg teljesen új terméket, amit a Meggle cég gyárt, és a "Cukrászhab krém" névre hallgat, hogy a Jóisten áldja meg aki kitalálta! Olyan mértékben könnyítette a munkát, amit gondolni se mertem volna. Cukrozott, és valami habfixáló adalék biztosan hozzá van adva, mert minden túlzás nélkül, nem egész 10 másodperc alatt olyan kemény habot "varázsoltam" belőle, hogy szinte a habverő is elakadt benne. Önmagában is használható tejszínhab gyanánt, vagy bármit belekeverve (ezúttal a ribiszkét) krémnek is tökéletes. Életem első tortája sikert aratott, és ami a legfontosabb, a Nagymamámnak örömet szerezhettem vele :)

Hozzávalók:

6 db tojás

6 EK liszt (~18 dkg)

6 EK cukor

1 csomag sütőpor

1 csipet só

1 EK margarin + 1 EK liszt (a sütőforma kilisztezéséhez)

A krémhez: másfél doboz Meggle Cukrászhab krém (szupermarketben kapható, a dobozos tejszín mellett található)

500 g fagyasztott ribizi

3 EK cukor

1.) Tegyük ki zacskóstol a mélyhűtőből a ribizlit, hadd legyen elég ideje kiolvadni.

2.) Először a piskótát állítjuk össze; amihez különválasztjuk a tojásokat. A fehérjéből kemény habot verünk, a sárgáját pedig szintén habosra keverjük a cukorral, majd a kettőt óvatosan összeforgatjuk.

3.) Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd ezt is nagy mozdulatokkal elkeverjük benne.

4.) Kenjük ki margarinnal a torta sütőformát, majd lisztezzük is ki. Öntsük bele a tésztánkat, és simítsuk el a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük, kb. 20 perc alatt. Vigyázat, amíg sül, ne nyitogassuk a sütő ajtaját, mert össze fog esni. A tészta közepébe szúrt fogpiszkálóval ellenőrizhetjük, hogy megsült-e teljesen. Ha ragad még, pár percre mehet vissza! Ha kész, vegyük ki, hadd hűljön.

5.) Amig sül a tészta, készítsük el a krémet; igazán gyerekjáték, ha a fenti cukrász alapkrémet használjuk hozzá. Egy doboz tejszínes cukrászhab alapot öntsünk egy tálba, és robotgéppel verjük fel, pár másodperc alatt tökéletes, kemény habot kapunk. Adjuk hozzá a mostanra már felengedett ribizlit, de úgy, hogy a levét előzetesen lecsepegtettük (ezt rakjunk félre). Keverjük össze. Bár a cukrászalap elvileg édesített, azért ez esetben -mivel ribizlivel dolgozunk, és ez picit savanykás- adjunk még hozzá ízlés szerint cukrot, kb. 2-3 evőkanálnyit.

6.) Fogjuk a már kihűlt piskótát és távolítsuk el a gyűrűt róla. Helyezzük vízszintes, sík felületre, majd óvatosan vágjuk hosszában ketté. Ügyeljünk arra, hogy mindenhol egyforma vastagságú legyen. A tészta tetejéből is vágjunk le 1-2 centiméternyit.

7.) Kenjük meg a piskótát a ribizlis krém felével, szépen, egyenletes vastagságban. Mehet rá a tészta másik fele, majd a maradék krém is. Simítsuk el a tetejét.

8.) Most jöhet a torta "felcicomázása"; keverjük ki a maradék cukrászhab alapot a ribizli lecsöpögött levével. Amikor kemény habbá összeállt, kenjük meg egy részével a torta oldalát, szépen körbe simítva rajta a krémet. A maradék habot töltsük habzsákba.

9.) Kívülről befelé haladva nyomjunk habrózsákat a torta tetejére. Szerintem akkor szép, ha a közepén kihagyunk egy kis kört, ahol kilátszik a szép, rózsaszín ribizlikrém, de akár az egészet is kidíszíthetjük. Mindenki nyugodtan engedje el a fantáziáját, és alkosson :)

10.) Optimális esetben egy éjszakát állni hagyjuk a hűtőben, mielőtt felvágjuk, de ezt lehet, hogy páran nem fogják kibírni :)

Jó étvágyat!

Veronika Kedvenc Martinije

A bejegyzés címét olvasva biztos sok mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ki is az a Veronika, és egyáltalán miért fontos hogy Ő milyen Martinit szeret, és az mitől is olyan különleges??? Na szóval, akkor szépen sorban, Veronika természetesen az én legkedvesebb barátosném, aki igen nagy vermut kedvelő hírében áll... na jó, természetesen ez rám is ugyanúgy vonatkozik :) A Martini, amit fogyasztunk pedig egyszerűnek, már már klasszikusnak mondható, a lényeg a sok olajbogyón van. Mondhatnám úgy is, hogy amit jobban szeretünk egy pohár finom jeges Martininél, az egy pohár jeges Martini olajbogyóval, jó sokkal. Ez olyannyira nem túlzás, hogy amikor legutóbb tiszteletünket tettük a kedvenc szórakozóhelyünkön és megrendeltük az első kör italt, egy ismerős pincér amint meglátott minket, rögtön ott termett egy tálkányi finom olasz olivabogyóval... szóval mi így szeretjük... :)

Hozzávalók 1 pohárhoz:

1 dl száraz Martini vermut

1 cl száraz gin (vagy vodkával helyettesíthető, vagy akár el is hagyható, csak úgy gyengébb lesz az italunk)

olajbogyó

jégkocka

Lehetőség szerint az italokat hűtsük be, mielőtt nekilátunk a mixerkedésnek, ha esetleg mégis elfelejtettük, segít a jégkocka! Egy shakerben keverjük össze a gint a Martinivel, majd töltsük martinis pohárba. Pár szem olivabogyót fűzzünk fel egy fogpiszkálóra, ezt állítsuk bele. Ha nem elég hideg, adjunk hozzá néhány jégkockát.
Cheers! ;)



Kocsonya Pulykahússal, finnyásoknak is :)

Nem múlhat el tél kocsonya nélkül, úgy hozzá tartozik ez a szezonhoz, mint a lefagyott szélvédők kaparászása. Én csak az elmúlt egy-két évben kezdtem ráérezni az ízére, előtte évekig fintorogva toltam el magam elől ezt a mindenféle számomra "gyanús" húsdarbot tartalmazó remegős tál ételt. Az igazság az, hogy a lábacskákat, farkat stb... azért a mai napig sem bírom megenni és valószínűleg soha nem is fogok kedvet kapni az elfogyasztásukhoz. Viszont, amit nagyon megszerettem, az a kocsonya leve, illetve a nagymamám szokott az én külön kérésemre beletenni fini, száraz húsdarabkákat. Jó sok pirospaprikát szórok a tetejére, citromot facsarok rá, és lilahgymát szeletelek mellé, én így szeretem :)

Idén úgy éreztem, felnőttem a feladathoz, hogy elkészítsem az első saját kocsonyámat. Mint mindig, most is a nagymamák, és szomszéd asszonyok kifaggatásával kezdtem a rákészülést. Az így szerzett információkat aztán a világhálón talált receptekkel akartam elegyíteni, majd levonni a tanulságot, ami végül a következő lett: "ahány ház, annyi szokás"... és azt kell mondjam, ez a kocsonya készítésre hatványozottan igaz. Ami egyedül biztosnak tűnt, hogy bőrös, csontos sertéshús kell bele, na meg jó sok fokhagyma. A többi hozzávalót illetően -babérlevél, leveszöldség, stb- pedig heves viták folynak a gyakorló háziasszonyok körében. Például amikor a nagymamámat megkérdeztem, hogy ő rak-e bele répát -mert a szakácskönyvben azt olvastam, hogy az márpedig kell- csak annyit mondott: "az anyja p**át!!!" Ez volt az a pont, amikor feladtam a tökéletes kocsonya megalkotására szőtt reményeimet, és úgy döntöttem az ösztöneimre fogok hagyatkozni. Megvettem hát mindent ami biztosan kell bele, vettem pulykamellet is, mert azt jobban szeretem, mint a sertéshúst, majd nekiláttam. Végül nagyon finom lett, és egyszerű is volt elkészíteni, csak jó sok idő kellett hozzá... mint minden jó dologhoz az életben. A tálalásnál többféle változatot próbáltam ki. Az egyikbe raktam húst, a másikba nem, a harmadikba néhány karika főtt kemény tojás is belekerült, így mindenki találhatott egy számára szimpatikus tálkát. Legközelebb már sokkal okosabb leszek, hiszen ez nem atomfizika, csak egy kis kocsonya, és tényleg nem lehet elrontani, hiszen nincs két ember a földön -vagy inkább úgy mondanám Magyarországon- aki ugyanúgy szeretné :)

Hozzávalók kb. 8-10 tálhoz:

1,5 kg csontos, bőrös kocsonya sertéshús

1 kg pulykamell

1 db sárgarépa

1 db fehérrépa

1 fej vöröshagyma

1 nagy fej fokhagyma

2 EK szemesbors
5 l víz

Tálaláshoz: 3 db főtt keménytojás, lilahagyma, petrezselyem, stb...

1.) Először jó alaposan megmossuk a sertésrészeket. Lábasba tesszük, és kb. 5-6 liter vizet öntünk rájuk. 
2.) Kezdjük el forralni, miközben egy kanál vagy egy kis szűrő segítségével folyamatosan távolítjuk el a felszínéről a habot, mindaddig, amíg teljesen tiszta nem lesz a lé felszíne. 
3.) Ez után mérsékeljük alatta a lángot, majd adjunk hozzá minden egyéb hozzávalót; a szemesborsot, a megpucolt hagymát, a gerezdekre szedett fokhagymákat és a megtisztított zöldséget. 
4.) Fedővel félig letakarva főzzük 3-4 órán át, amíg nem lesz olyan puha a hús, hogy szinte le nem mállik a csontról. Ekkor zárjuk el a tüzet alatta, és végezzünk egy "szilárdulási tesztet", ami abból áll, hogy rácseppentünk egy kistányérra a léből, majd rakjuk ki és nézzük, megszilárdul-e. Most garantálom, hogy meg fog :) 
5.) Várjunk 10 percet, hadd ülepedjen, tisztuljon a lé. Utána szedjük ki a húsokat, zöldségeket belőle, amiket aztán osszunk el tálakban, úgy, ahogy csak szeretnénk, de a legjobb az, ha mindenből jut mindegyik tányérba. 
6.) Gazdagíthatjuk karikákra vágott főtt tojással, sárgarépával, lilahagymával, savanyú uborka szeletekkel, nyugodtan engedjük el a fantáziánkat. 
7.) Ez után SZŰRŐN(!) keresztül merjünk mindre annyi levet, hogy ellepje a húsokat. 

Én készítettem egy "modernebb" változatot, amikor is raktam bele sárgarépát, pulykahúst és főtt tojást, amikor pedig megszilárdult, ráborítottam egy tányérra, de maradhatunk a hagyományos tálalási módnál is :) 

8.) Takarjuk szépen le őket, majd mehetnek ki a teraszra, erkélyre, ablakpárkányba, stb., egészen addig, amíg meg nem szilárdulnak. Ez után lehetőleg hűtőben tároljuk tálalásig. Kínáljunk mellé lilahagymát, citromgerezdet és friss kenyeret.

Jó étvágyat!