2012. december 27., csütörtök

Lazactatár

Elmúlt a karácsony, ami utána maradt, csupán néhány plusz kiló deréktájt és egy csomó kajamaradék a hűtőben. Nem tudom, ki hogy van vele, de én utálom napokig ugyan azt az ételt enni, azt, hogy bármit is kidobjunk, pedig még inkább ellenzem, így én mindig az újrafelhasználásban gondolkodom. Idén -többek között- egy hatalmas darab lazacfilét sütöttem, egy pici citromfűvel, fehérborssal, fóliába csomagolva. Természetesen nem fogyott el az egész, így ezt kellett valami más fogássá átvarázsolnom. Egyértelmű volt a Lazactatár elkészítésének lehetősége, annak ellenére, hogy azt eredetileg nyers halból kell keverni,  aminek én eleve nem vagyok a híve. Egyszer láttam egy műsort ennek fogyasztásának a veszélyeiről, hát most nem részletezném, mert elég sokkoló. Akit érdekel, nyugodtan nézzen utána. Maradjunk annyiban, hogy aki nyersen kívánja valamely halféleséget megenni, mondjuk sushi, sashimi, vagy éppen lazactatár formájában, az mindenképpen előzőleg már lefagyasztott változatot használjon, mert ez az egyetlen biztos módszer, a hőkezelésen kívül, ami a húsban élő parazitákat elpusztítja. Sajnos az, hogy a citromos lében történő pácolás is hasonló eredménnyel járna, egy tévhit. Legalábbis annak a műsornak a tanulsága szerint, amit én láttam. Egy jó tanács a sushi-rajongóknak; mindenképpen csak olyan helyre menjünk, amit ismerünk és megbízhatónak találunk, illetve nyugodtan érdeklődjünk, hogy megfelelően jártak-e el a hal előkészítését illetően! Mondjuk Magyarországon azért attól nem kell félnünk, hogy olyan friss lazacot kapjunk a tányérunkra, ami a szállítást megelőzően már ne lett volna fagyasztva, mivel egyenlőre nem tartozunk éppenséggel a lazactenyésztő nagyhatalmak közé :)
Szóval a recepthez visszatérve, használjunk hozzá nyers alapanyagot, vagy a már meggrillezett hal maradékait, a végeredmény csodás, ünnepi és még egészséges is!





Hozzávaló 4 személyre:

30 dkg lazacfilé
1/2 citrom leve (de lehet akár egy egészet is)
finomra aprított kapor
1-2 gerezd fokhagyma
2 EK zsíros tejföl
2 KK szardellapaszta
tengeri só
fehérbors

Ha maradék grillezett, vagy főtt lazacot használunk, akkor nincs is más teendőnk, mint a szálkáktól és a bőrétől megfosztott halhúst villával összetörni, majd a zúzott fokhagymával és a többi hozzávalóval jól eldolgozni és kis tálkákba adagolva, pirítóssal -és ha rám hallgattok, lilahagymával- tálalni.

Az esetben pedig ha nyers lazacból dolgozunk, először jó alaposan mossuk meg, majd egy csipesz segítségével távolítsuk el a szálkákat, amik jól kitapinthatóan egy sorban helyezkednek el és elég nagyok is. Ez után aprítsuk fel pici kockákra, sózzuk meg, majd csavarjunk rá citromlevet, de ez esetben kicsit többet, mint az előző változatnál, mivel itt most a citrom savasságának köszönhetően szinte megfől a halhús és közben ki is világosodik. Hűtőben pihentessük 15-20 percig, majd fűszerezzük, adjuk hozzá a többi hozzávalót is, keverjük össze, majd a fent leírt módon tálaljuk.

Jó étvágyat!

2012. december 18., kedd

Csodás Ajándékok Mézeskalácsból

Karácsony környékén az nálam sosem kérdés, hogy saját kezűleg készített ajándékokkal lepem-e meg a szeretteimet, csak éppen azt nem tudom sokszor eldönteni, hogy mivel is ajándékozzam meg Őket? A tavalyi évben elég sok ajándékötletet előttem, de azért jócskán maradt még a tarsolyomban a konyhai finomságokból. Rájönni arra, hogy ki minek is örülne, vagy éppen mit tud a legjobban hasznosítani éppolyan nagy fejtörést tud okozni, mint a boltban vásárolt ajándékok esetén. De vajon mi is az, aminek mindenki örül? Az biztos, hogy valami, ami szép, illatos, finom és szinte már már magának a karácsonynak a szimbóluma, amire hacsak ránézünk, elönt bennünket az ünnepi hangulat... és hogy mi is ez? Naná, hogy a mézeskalács! Szemet gyönyörködtetően szép, igazi kézműves ajándék. Lehet puha, azonnal befalható, készülhet belőle karácsonyfa dísz, mécsestartó, vagy akár egy mutatós ablakdísz is... és a készítése közben ráadásul remekül szórakozik az ember, legalábbis engem nagyon ki tud kapcsolni a készítése első percétől az utolsóig :)

  


Akkor lássuk, hogyan készül a mézeskalács tésztája:

 
0,5 kg liszt
15 dkg porcukor (de lehet 100%-ban csak mézet is használni)
20 dkg virágméz
2 egész tojás + 2 sárgája
10 dkg margarin
~1 csapott TK szódabikarbóna
1 csipet só
1 csomag mézeskalács fűszerkeverék
1 TK őrölt fahéj

 





















A hozzávalók mind a dísznek szánt mézeskalácsnál, mind az evésre szánt változatnál megegyeznek, azzal a 2 apró különbséggel, hogy ez utóbbinál a porcukrot akár ki is hagyhatjuk, amit kicsivel több méz hozzáadásával helyettesíthetünk, mert a méz is puhítja a süteményünket, illetve a szódabikarbóna mennyiségét picit megnöveljük (úgy egy teáskanálnyira, a csapott helyett) A készítésnél arra figyeljünk, hogy vastagabbra kell nyújtani és a sütési idő is lerövidül, mivel itt az a cél, hogy finom puha legyen, mert a mézeskalács azért hajlamos a kiszáradásra, de ha ezekre az apróságokra odafigyelünk, akkor ezt el tudjuk kerülni (de erre majd még a későbbiekben bővebben ki fogok térni)




1.) A száraz hozzávalókat (liszt, só, szódabikarbóna, fűszerek) kimérjük, majd egy keverőtálba szitáljuk (lusták csak úgy beleöntik!:) 
2.) Beleütjük az 1 db egész tojást, majd a másik kettőt kettéválasztjuk, a sárgájuk mehet a többi hozzávalóhoz a keverőtálba, a fehérjét pedig a hűtőbe tesszük, a későbbiekben jó lesz majd a díszítéshez!
3.) Egy lábasban felolvasztjuk a mézet a margarinnal, elég csak addig, míg folyékonnyá nem válnak. Ez után a keverőtálba öntjük.
4.) Összedolgozzuk, akkor jó a tészta, ha kicsit lágy, de már éppen nem ragacsos. Ha túl lágynak találnánk, akkor pici lisztet adjunk hozzá, ha pedig túl kemény, akkor vajjal, esetleg még 1-2 EK mézzel lágyíthatunk rajta.
5.) Frissentartó fóliába csomagoljuk és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük.
6.) Másnap elővesszük, kicsomagoljuk, majd lisztezett felületen jól átgyúrjuk, amíg szobahőmérsékletű és jól gyúrható nem lesz.
7.) Vágjuk 4-felé, amiket formázzunk gombócokká, majd kezdjük el a tészta kinyújtását.
8.) Ha túl soknak találjuk a tésztát, vagy nincs annyi időnk, hogy egyszerre mindet elkészítsük, akkor a frissentartófóliába visszacsomagolva, hűtőben még napokig eláll a tészta, végső felhasználására várva.



 
Ettől a fázistól kezdve a készítés némileg eltérő a különböző mézes díszek esetében.
Ha olyan mézeskalácsot szeretnénk, ami puha és azonnal fogyasztható, akkor nincs más dolgunk, mint kb. 5 mm vastagságúra kinyújtani a tésztát, majd tetszőleges formájú kiszúrókkal kiszaggatni, sütőpapírral borított tepsire helyezve, 170 fokra előmelegített sütőben max.6 perc alatt készre sütni. Nagyon fontos, hogy NE süssük túl, tényleg néhány perc is elég nekik, de ha tovább bent hagyjuk, akkor biztosan kiszárad! Ez esetben a díszítésre nem kell akkora hangsúlyt fektetni, csak ha kedvet érzünk hozzá. Megmárthatjuk olvadt csokiban majd magvakkal, cukorkákkal megszórva feldobhatjuk őket.



 
Mézeskalács Karácsonyfa Díszek



1.) A fenti módon készítsünk mézeskalács tésztát, majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3 mm vastagságúra.
2.) Fogjuk a mindenféle alakú kiszúrónkat és szaggassuk velük a tésztát addig, amíg az el nem fogy. Ekkor a maradékokat gyűjtsük össze, majd ismételjük addig, míg van a tésztánkból.
3.) Sütőpapírral borított tepsibe óvatosan átpakoljuk őket, egymástól egy kis távolságot hagyva, mert egy picit megdagadnak sütés közben.
4.) Annak érdekében, hogy fel tudjuk akasztani majd őket a fára, lyukat kell szúrjunk rájuk még sütés előtt. Ezt legkönnyebben egy szétszerelt golyóstoll fejével, vagy esetleg egy övlyukasztóval tudjuk megtenni.
5.) Előmelegített sütőbe toljuk és 170 fokon sütjük kb. 8 percig. Akkor jók, ha szép világos méz színűek.
6.) Kivesszük, óvatosan átpakoljuk őket, majd hagyjuk hűlni.
7.) Addig elkészítjük az írókát: Amihez 2 tojásfehérjét kőkeményre verünk úgy 5 dkg porcukorral és pár csepp citromlével. Ha színezni szeretnénk, akkor azt csakis por állagú ételfestékkel tegyük!
8.) Amikor már olyan sűrű és kemény a tojáshabunk, hogy ha a fejjel lefelé fordított tálban is ottmarad, akkor egy sütőzacskóba töltjük, összecsavarjuk a zacskó száját, jó szorosan, majd egy ollóval olyan apró nyílást vágunk a sarkára, amilyet csak tudunk!
9.) A mostanra már kihűlt mézeseket szépen elkezdhetjük írókázni, olyan módon, ahogy csak szeretnénk. Érdemes azért valami mintát keresni az interneten (millió és egy kép található a témában) ami alapján díszítünk aztán. Ne aggódjunk, úgyse lesz ugyan olyan... :)
Amikor húzzuk a vonalat, azt próbáljuk meg egyenletesen, lehetőleg minél vékonyabban, úgy hogy néhány milliméternyire eltartjuk a zacskót a mézesektől. Először talán kicsit nehéznek tűnhet, de hamar bele lehet jönni :)
10.) Használhatunk a díszítéshez továbbá cukorka gyöngyöket, magokat, aszalt gyümölcsöket, stb. Ezek könnyen beleragadnak a cukormázba és nagyon jól mutatnak a mézeskalács díszeinken. Azt azért nem árt szem előtt tartani, hogy csak ehető dolgokkal díszítsük, annak ellenére, hogy ezeket nem feltétlenül evésre szánjuk.
11.) Hagyjuk néhány napig száradni, vagy esetleg ki is süthetjük őket, ha mondjuk az utolsó pillanatban készülünk el velük és már nincs időnk megvárni míg maguktól száradnak meg, de azt tudni kell, hogy a sütés némileg megváltoztatja cukormáz színét (sárgás árnyalatot kap, legalábbis az enyémek azt kaptak). Ez esetben alacsony hőfokon (~100) süssük addig, míg meg nem keményedik a tojásfehérje máz.
12.) Ez után már csak egy szép zsinór, vagy szalag segítségével felakaszthatóvá tesszük őket és el is készültek a legeslegszebb karácsonyfa díszek.







Mézeskalács Mécsestartók:



1.) A fenti módon készítsünk mézeskalács tésztát, majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3 mm vastagságúra.
2.) Készítsük ki a hópehely, vagy csillag, esetleg szivecske alakú süteménykiszúróinkat, mert a karácsonyi hangulatú mécsestartók készítéséhez ezekre lesz szükségünk. Szúrjunk ki annyit, amennyi a tésztából kijön.
3.) Óvatosan helyezzük át őket sütőpapírral borított tepsibe, majd előmelegített sütőben süssük 170 fokon, kb. 8 percig.
4.) Ahhoz, hogy a teamécses illeszkedjen a mézeskalácsokba, ki kell szúrjuk a közepüket, amihez egy akkora kör alakú sütikiszúróra van szükségünk, ami valamennyivel nagyobb, mint a teamécses maga. Azt mindenki maga döntse el, hogy "egy emeletes" vagy pedig "két emeletes" mécsestartókat szeretne készíteni. Az előbbihez akkor minden mézeskalács hópelyhet, csillagot ki kell szúrni, az utóbbihoz pedig csak minden másodikat, mert ez esetben kettőt össze fogunk cukormázzal ragasztani. Ezeket aztán egy rövid időre valami kisebb súlyt rájuk helyezve összepréselünk.
5.) Már csak a díszítés maradt hátra, ami a karácsonyfa díszeknél leírt módon történik. Az apróbb, finomabb részletek kialakításánál egyszerűbb egy tű fejével húzni a cukormázat, mint a habbal töltött zacskóból kinyomni, mert ez annyira aprólékos munkára nem alkalmas.
A száradási időnél itt is kalkuláljunk minimum 1-2 nappal.



 
Mézeskalács Ablakdíszek



Természetesen nem csak ablakba valók, hanem többek között ajtódísznek is, vagy a lakás bármely pontjára kiakasztva vidám, ünnepi színfoltot jelent. Nálam ez most a kézzel készített kari ajik csúcsa és igazából fillérekből ki lehet hozni, viszonylag könnyű elkészíteni, szóval tökéletes ajándék! :)

1.) Amit fel fogunk használni: a fentiekben elkészített (és már megszáradt!) karácsonyfa díszeket, néhány gallyat, illetve még szinte bármilyen megunt karácsonyi gömböt, díszt, masnit, gyöngyöket, cukorkát, bármit!
2.) Első lépésben összeragasztjuk a gallyakat (3-4 nagyjából egyforma hosszúságút) Ezt én egy ragasztópisztollyal tettem meg, amiből érdemes egyet beszerezni, mert tényleg nagyon gyorsan lehet vele dolgozni.
3.) Ez után szalagot fűzünk át a gallyak között, amik végeit egy-egy pötty ragasztóval rögzítünk. Lehetőleg olyan helyen, ahol nem nagyon látszik.
4.) Egy akasztót is rögzítünk kell rá, vagy odaragasztjuk, vagy hozzákötözzük.
5.) Zsinórra, vagy szalagra felfűzzük a mézeskalácsokat, gömböket, fahéjrudat, kiszárított narancskarikákat, bármit ami hangulatában illeszkedik a mézeskalács díszekhez, majd ragasszuk ezeket a gallyakhoz.
6.) Végül díszítgethetjük még szép cukorkákkal, gyöngyökkel.



Jó készülődést és Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2012. december 9., vasárnap

Burgonyás Rétes

Burgonyás rétes... egy rendhagyó köret, sülthúsok vagy raguk mellé, de akár csak úgy önmagában majszolva is tökéletes finomságnak bizonyul. Én még Márton-napkor, a liba mellé tálaltam és egyszerűen mindenki imádta, így evidens volt, hogy felkerül ide a blogra, és íme, már itt is van :)



 

Néhány tipp és praktikus jótanács, ha réteslappal dolgozik az ember:

- Az első és legfontosabb, hogy minél gyorsabban dolgozzunk, mert az a fránya réteslap igen kényes jószág, percek alatt képes kiszáradni, utána meg már csak törik össze-vissza.
- Érdemes vizes kézzel hozzányúlni, ha a feltekerésre kerül a sor, így kisebb az esély arra, hogy berepedjen, vagy töredezzen.
- Ha már a kezdetekkor egy konyharuhára terítjük rá a lapokat, majd pedig ennek segítségével kezdjük el a feltekerést, az nagyban megkönnyítheti a munkánkat.
- Miután kicsomagoltuk a réteslapokat, vigyázzunk, mert mindig 1 vagy 2 réteg papírba van becsomagolva, aminek mind állaga, mind a színe is egészen hasonlatos a réteslapéhoz, tehát azzal könnyen összekeverhető! Ezt vegyük le róla és azonnal dobjuk is ki, nehogy a későbbiekben véletlenül a kezünk ügyébe akadjon!
- Ha megkezdtünk egy csomaggal, akkor érdemes az egészet felhasználni, mert nem tudjuk úgy visszacsomagolni, hogy ne száradjon ki, akkor pedig aztán dobhatjuk is a kukába!


Hozzávalók 4 rétesehez (kb. 8 személyre)

1 kg burgonya
1 csomag réteslap
1 nagy fej vöröshagyma
40 dkg maragarin + további ~5-10 dkg a réteslapok kenegetéséhez
3-4 tojássárgája
3 púpozott EK pirospaprika
só, őrölt bors

Bár nagyon egyszerű elkészíteni, azért a rétes feltekerésénél mindenkiben támadhat némi bizonytalanság, így ezt megelőzendő, "lépésről-lépésre" fényképekkel is dokumentáltam a folyamatot.



1.) A megmosott-meghámozott krumplikat kockákra vágjuk, majd Vegetás vízben majdnem teljesen puhára főzzük. Levesszük a tűzről és óvatosan leöntjük róla a főzővizet.
2.) Egy serpenyőben, kevés vajon megpirítjuk a finomra aprított vöröshagymát, majd rádobjuk a burgonya kockákat. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék margarint is, amivel aztán szépen lepirítjuk a krumplinkat. Ha egy lapos fakanállal kevergetjük, folyamatosan összeforgatjuk, akkor nem ég le és kellőképpen össze is törjük.
3.) Szórjuk meg pirospaprikával, kóstoljuk meg, ízesítsük után, ha szükséges.
4.) Tiszta munkafelületre terítsünk ki egy réteslapot, kenjük meg kevés olvad margarinnal, majd fektessünk rá még egyet (tehát 1 réteshez 2 réteslapot használunk fel)
5.) Egyenletesen oszlassuk el a krumplis tölteléket, úgy, hogy a réteslap két szélén kihagyunk egy-egy 5 cm-es sávot, illetve a tetején is! (Egyébként ez jól látszik a képen is) Azokat a részeket, ahol nincs töltelék, szintén kenjünk meg olvadt margarinnal.
6.) Jól nyomkodjuk rá a tölteléket, ezzel is tovább törve a burgonyát, majd kezdjük el feltekerni, jó szorosan, annál a végénél kezdve, ahol a töltelék van. A rétesek 2 végét hajtsuk maguk alá.
7.) Óvatosan helyezzük át egy sütőpapírral borított tepsire őket, majd kenjük meg a tetejüket és az oldalukat tojássárgával.
8.) Előmelegített sütőben, 200 fokon, kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
9.) Hagyjuk kissé kihűlni, majd szeleteljük és tálaljuk.

Egyébként még azt is el tudom képzelni, hogy tálalásnál egy kevés tejfölt teszünk a tetejére, majd legközelebb kipróbálom...

Jó étvágyat!



2012. december 3., hétfő

Őszi Saláta Kecskesajttal, Karamellizált Hagymás Vianiegrettel és még sok finomsággal

Még határozottan az őszt idézi ez a csodás, laktató saláta, a maga gazdag ízvilágával. A karakteres kecskesajt és az édeskés karamellizált lilahagymából készített Vinaigrette öntet tökéletesen harmonizálnak egymással. A pirított tökmag és a ropogósra sült bacon kockák pedig csak tovább gazdagítják a salátánkat, ami aztán a tökmagolajjal meglocsolva igazi ízorgiává áll össze a végén.



Hozzávalók 2 személyre:

300 g salátakeverék (lehetőleg rukkola legyen benne)
10 dkg kecskesajt
2 db paradicsom
1 db piros pritamin paprika
3 EK pirított baconkocka
2 EK tökmag
1 fej lilahagyma
2 EK balzsamecet
3 EK olivaolaj
3 EK tökmagolaj
2 EK méz
frissen őrölt feketebors

1.)  Készítsük el a Vianiegrette-t (francia ecetes-olajos salátaöntet): A lilahagymát apró kockákra vágjuk, és egy pici zsíradékon üvegesre pároljuk. Rácsurgatjuk a mézet, amit aztán hagyjunk a hagymával megkaramellizálódni. Ha már szép színt kapott, zárjuk el a lángot alatta, és öntsük a serpenyőbe a balzsamecetet is. Kanalazzuk át egy lezárható ételesbe, adjuk hozzá a kétféle olajat, zárjuk le, majd jól rázzuk össze.
2.) Halmozzuk egy szép tálba a salátát, majd arra az összeaprított zöldségeket és a kecskesajtot, amit szeletben, vagy kockában is rátehetünk. Kanalazzuk rá a Vianiegrette-t, szórjuk meg a pirított baconnel és tökmaggal, majd végezetül kerüljön rá frissen őrült fekete bors is, mert ez a saláta igazán megérdemli.

Jó étvágyat!