Érzékek Konyhája: Kézműves Csokoládék

Karácsonyi vásárokban árulnak mostanában ehhez hasonló kézzel készített, szemetgyönyörködtetően szép tábla csokikat, csak az egyetlen probléma az, hogy majdnem arany áron adják... Amikor először láttam, rögtön eszembe ötlött az ismerős gondolat "ezt akár én is meg tudnám csinálni". Hát így is lett, nem kellett hozzá semmilyen speciális felszerelés, az alapanyag költsége pedig a töredéke volt, mint amennyibe a készen vásárolható változat kerül, nem beszélve arról, hogy igazán jó mókának bizonyult a csokigyártás :)
Az ízesítést, illetve dekorálást illetően nem akartam egy az egyben lekoppintani a bolti verziókat, valami egyedit volt szándékomban alkotni. Ehhez vettem ét-, tej-, és fehér csokit, majd mindenféle aszaltgyümölcsöt, csonthéjasokat, cukorkákat, és elkezdtem őket összepárosítani, abban a reményben, hogy megtalálom a legtökéletesebb ízkombinációkat. Volt néhány biztos befutó, mint az étcsoki-kandírozott narancs, de azért ért némi meglepetés is, mint például amikor kiderült, hogy a fehércsoki milyen csodás ízharmóniát alkot a kissé savanykás aszalt maracujával és így tovább... az alkotásnak csak a képzeletünk szabhat határt!

Hozzávalók 1 tábla csokihoz és kb. 20 db bonbonhoz, vagy 2-3 kisebb táblához:

300 g csokoládé (én Bocit és Milkát használtam)
kb.10 dkg aszalt gyümölcs

A felszerelés amire szükségünk lesz:

egy kisebb lábas, bele passzoló jénai tál vagy egy rozsdamentes acéltál
egy kisebb négyszögletű műanyag ételes
mignon papír (IKEA-ban beszerezhető)
celofán és szalag a csomagoláshoz
gránitlap (eredetileg, de jó egy bármilyen más sík felület, ami képes a hőt megtartani)

Nem írom le egyenként az összes kombináció készítési módját, mivel a lényeg mindnél ugyan az, a csokoládé megfelelő olvasztása, majd visszahűtése. Az egyetlen különbség talán a csokoládéfajták olvadásánál jelentkezik. Olvadt állapotban a tejcsokival a legkönnyebb dolgozni, az étcsoki magas kakaótartalmának köszönhetően folyósabb, míg a fehércsoki ragacsosabb, kicsit nehezebben adagolható. Az alapszabály hogy soha sem olvasztunk csokoládét közvetlenül a lángon, szigorúan mindig csak gőz fölött.

1.) Először kevés vizet öntünk egy kisebb lábasba, majd a peremére felfektetünk egy pont beleillő hőálló tálat. Fontos, hogy a tál ne érjen bele a vízbe, ha kell, kicsit öntsünk le belőle. 2.) Forraljuk fel a vizet, vegyük a tüzet takarékra, hogy csak gyöngyözzön a víz, majd tördeljük bele a tálba a csokit, és már csak várakoznunk kell hogy az szépen felolvadjon. 3.) Amikor már folyós, zárjuk el alatta a lángot.
3.) Keverjük meg, hogy szép selymesen homogén olvadt csokit kapjunk, majd öntsuk a még folyós csokoládét egy hideg felületre (gránitlap, esetleg egy üvegjénai, vagy tapsi, amit előzőleg lehűtöttünk)
Egy lapáttal vagy spatula segítségével kezdjük el ide-oda terelgetni az egyre kevésbé folyós csokit, majd amikorra már eléggé visszahűlt, de még mindig FOLYÓS, kezdjük el adagolni.
Erre azért van szükség, hogy a csokit minél hamarabb visszahűtsük, így megakadályozhatjuk a későbbi kikristályosodását, amire azért -főleg az étcsoki- elég hajlamos.
4.) A bonbonos papírba legkönnyebben kiskanállal tudjuk a csokit beleszedni, de ne a papír pereméig, hogy majd ha beleállítjuk a gyümölcsöt, a csoki ne folyjon ki. A táblás csokikhoz forma gyanánt ételeseket fogunk használni. Ezekbe egyszerűen csak belecsurgatjuk a csokoládét, annyit, hogy fél cm vastag táblákat kapjunk. Néhányszor finoman ütögessük a konyhapulthoz, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol és hogy az esetlegesen keletkezett légbuborékok távozni tudjanak.
5.) Innentől kezdve már csak rajtunk múlik a folytatás, hogy mit szeretnénk beletenni, gyümölcsöt, cukorkát, mandulát, csak a fantáziánk szabhat határt. Nálam az alábbi kombinációk lettek a favoritok:

Fehércsoki-Tutti Frutti (aszalt papaya, -maracuja, -eper és színes cukorkák)