2012. január 5., csütörtök

Kocsonya Pulykahússal, finnyásoknak is :)

Nem múlhat el tél kocsonya nélkül, úgy hozzá tartozik ez a szezonhoz, mint a lefagyott szélvédők kaparászása. Én csak az elmúlt egy-két évben kezdtem ráérezni az ízére, előtte évekig fintorogva toltam el magam elől ezt a mindenféle számomra "gyanús" húsdarbot tartalmazó remegős tál ételt. Az igazság az, hogy a lábacskákat, farkat stb... azért a mai napig sem bírom megenni és valószínűleg soha nem is fogok kedvet kapni az elfogyasztásukhoz. Viszont, amit nagyon megszerettem, az a kocsonya leve, illetve a nagymamám szokott az én külön kérésemre beletenni fini, száraz húsdarabkákat. Jó sok pirospaprikát szórok a tetejére, citromot facsarok rá, és lilahgymát szeletelek mellé, én így szeretem :)
Idén úgy éreztem, felnőttem a feladathoz, hogy elkészítsem az első saját kocsonyámat. Mint mindig, most is a nagymamák, és szomszéd asszonyok kifaggatásával kezdtem a rákészülést. Az így szerzett információkat aztán a világhálón talált receptekkel akartam elegyíteni, majd levonni a tanulságot, ami végül a következő lett: "ahány ház, annyi szokás"... és azt kell mondjam, ez a kocsonya készítésre hatványozottan igaz. Ami egyedül biztosnak tűnt, hogy bőrös, csontos sertéshús kell bele, na meg jó sok fokhagyma. A többi hozzávalót illetően -babérlevél, leveszöldség, stb- pedig heves viták folynak a gyakorló háziasszonyok körében. Például amikor a nagymamámat megkérdeztem, hogy ő rak-e bele répát -mert a szakácskönyvben azt olvastam, hogy az márpedig kell- csak annyit mondott: "az anyja p**át!!!" Ez volt az a pont, amikor feladtam a tökéletes kocsonya megalkotására szőtt reményeimet, és úgy döntöttem az ösztöneimre fogok hagyatkozni. Megvettem hát mindent ami biztosan kell bele, vettem pulykamellet is, mert azt jobban szeretem, mint a sertéshúst, majd nekiláttam. Végül nagyon finom lett, és egyszerű is volt elkészíteni, csak jó sok idő kellett hozzá... mint minden jó dologhoz az életben. A tálalásnál többféle változatot próbáltam ki. Az egyikbe raktam húst, a másikba nem, a harmadikba néhány karika főtt kemény tojás is belekerült, így mindenki találhatott egy számára szimpatikus tálkát. Legközelebb már sokkal okosabb leszek, hiszen ez nem atomfizika, csak egy kis kocsonya, és tényleg nem lehet elrontani, hiszen nincs két ember a földön -vagy inkább úgy mondanám Magyarországon- aki ugyanúgy szeretné :)


Hozzávalók kb. 8-10 tálhoz:

1,5 kg csontos, bőrös kocsonya sertéshús
1 kg pulykamell
1 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
1 nagy fej fokhagyma
2 EK szemesbors
5 l víz
Tálaláshoz: 3 db főtt keménytojás, lilahagyma, petrezselyem, stb...

1.) Először jó alaposan megmossuk a sertésrészeket. Lábasba tesszük, és kb. 5-6 liter vizet öntünk rájuk. 
2.) Kezdjük el forralni, miközben egy kanál vagy egy kis szűrő segítségével folyamatosan távolítjuk el a felszínéről a habot, mindaddig, amíg teljesen tiszta nem lesz a lé felszíne. 
3.) Ez után mérsékeljük alatta a lángot, majd adjunk hozzá minden egyéb hozzávalót; a szemesborsot, a megpucolt hagymát, a gerezdekre szedett fokhagymákat és a megtisztított zöldséget. 
4.) Fedővel félig letakarva főzzük 3-4 órán át, amíg nem lesz olyan puha a hús, hogy szinte le nem mállik a csontról. Ekkor zárjuk el a tüzet alatta, és végezzünk egy "szilárdulási tesztet", ami abból áll, hogy rácseppentünk egy kistányérra a léből, majd rakjuk ki és nézzük, megszilárdul-e. Most garantálom, hogy meg fog :) 
5.) Várjunk 10 percet, hadd ülepedjen, tisztuljon a lé. Utána szedjük ki a húsokat, zöldségeket belőle, amiket aztán osszunk el tálakban, úgy, ahogy csak szeretnénk, de a legjobb az, ha mindenből jut mindegyik tányérba. 
6.) Gazdagíthatjuk karikákra vágott főtt tojással, sárgarépával, lilahagymával, savanyú uborka szeletekkel, nyugodtan engedjük el a fantáziánkat. 
7.) Ez után SZŰRŐN(!) keresztül merjünk mindre annyi levet, hogy ellepje a húsokat. 

Én készítettem egy "modernebb" változatot, amikor is raktam bele sárgarépát, pulykahúst és főtt tojást, amikor pedig megszilárdult, ráborítottam egy tányérra, de maradhatunk a hagyományos tálalási módnál is :) 

8.) Takarjuk szépen le őket, majd mehetnek ki a teraszra, erkélyre, ablakpárkányba, stb., egészen addig, amíg meg nem szilárdulnak. Ez után lehetőleg hűtőben tároljuk tálalásig. Kínáljunk mellé lilahagymát, citromgerezdet és friss kenyeret.

Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése