Mogyoróvaj

Kicsiny hazánkban még kevéssé ismert finomság ez, sokan nem is tudják, hogy mikor, milyen formában fogyasszák... Nos, ezzel szemben ha az őshazájában (vagyis az USA-ban) kérdezzük ugyan erről az embereket, a válasz a kérdésekre; bármikor és bármihez. Én láttam már sonkás szendvicsre kenve, vaj helyett használva, sült csirke mellé, csokiba töltve, sőt még levesbe keverve is. Ennek a rendkívül széles körben történő felhasználásnak az áll a hátterében, hogy a mogyoróvaj egy olyan étel, ami egyszerre sós és édes is, így tényleg szinte mindenhez jól passzol. Kétféle változata ismert; az un. crunchy (darabos) és a smooth (krémes). Az már csak részletkérdés, hogy ki melyik állagút preferálja és készíti el, egy azonban biztos, hogy tipikusan az a nassolnivaló, aminek csak úgy képes nekiesni az ember egy kanállal és nem letenni az üveget, amíg egy falatnyi is marad az alján... :)

Hozzávalók:

30 dkg pörkölt, pucolt, sózott földimogyoró
3-4 EK méz
3-4 EK növényi olaj (vagy napraforgó-, vagy jobb esetben földimogyoró olaj)

Egy üveg mogyoróvaj előállítása igen egyszerű és a bolti ár töredékéből megoldható. Mielőtt nekiláttam, végezetem egy kis internetes kutatást, a készítésével kapcsolatban és a legtöbb forrásban azt találtam, hogy konyhai robotgépben készítendő... hát, én nem tudom, azok akik ezt írták, milyen szuper-teljesítményű, atommeghajtású forgókéses masinával rendelkeznek, de az enyémmel sajnos még csak a crunchy változatot se tudtam prezentálni... Szinte semmi nem történt a mogyoróval, amikor elkezdetem a géppel aprítani, egyszerűen nem vitte, ezzel szemben szerencsétlen olyannyira felmelegedett, hogy kezdett már égett műanyag szagot árasztani... de lehet, hogy a hiba az én készülékemben van... :)
Szóval nem állítom, hogy lehetetlen robotgéppel krémes állagúra aprítani a mogyorót, csak azt, hogy nekem nem sikerült. 
Nem estem kétségbe -nem szokásom- és az egészet átpakoltam egy kávédarálóba. Jó ötletnek bizonyult, mert a 30 dkg mogyorót 5-6 kisebb adagra elosztva, kb. 3 perc alatt por állagúra daráltam vele. Ha így teszünk, akkor ez után már csak az olajjal és a mézzel kell elkeverni, mondjuk ezt tényleg érdemes a forgókéses robotgéppel tenni, annak érdekében, hogy teljesen homogén krémmé álljon össze. Ezzel el is készült. Hűtőben tárolandó, állítólag 1-2 hétig eláll... de erre nálunk nincs semmi esélye, ugyanis az átlagos "élettartama" egy üvegnyi mogyoróvajnak kb. másfél nap :)

Jó étvágyat!

Házi Müzliszelet Vörösáfonyával

A minap elolvastam egy általam eddig egészségesnek gondolt müzliszelet csomagolásán a hozzávalók listáját...hát nem kellett volna...vagy inkább mégis, mert így legalább fény derült a szomorú igazságra, annyira mégsem egészséges, mint azt gondoltam. Nagyon magas a cukor- és zsírtartalma és bizony tartósítják is. Én egy olyan szeletet képzeltem el, amiben csak méz van (cukor zéró!) és sok aszalt vörösáfonya, mivel nagyon szeretem és igazi kis csodabogyó, annyi vitamin, ásványi anyag és antioxidáns található benne! Nőknek különösen ajánlott rendszeres, napi fogyasztása. Nem is volt nehéz elkészíteni és isteni finom lett -sokkal jobb, mint a bolti- úgyhogy én ezennel rá is szoktam a házi müzliszeletre...pont :)

Hozzávalók 10 szelethez:

250 g zabpehely, vagy biomüzli
200 g méz
2 EK baracklekvár (esetleg áfonya)
1-1 marék mandula, földimogyoró, dió, szezámmag, vagy bármilyen csonthéjas, amit szeretünk
(legalább) 1 marék aszalt vörösáfonya

Ezen kívül kerülhet még bele mazsola (én azt nem szeretem), kókuszreszelék, fahéj, egyéb aszalt gyümi, stb... sok minden...

1.) Elkészítése nagyon egyszerű; öntsük egy lábosba a mézet, majd kezdjük hevíteni, de csak amíg teljesen folyékony nem lesz. Ekkor vegyük le a tűzről, keverjük el benne a többi hozzávalót, majd fogjunk egy közepes nagyságú tepsit, tegyünk bele sütőpapírt és nyomkodjuk bele a ragacsos masszát (kb. 1,5-2 cm vastagságú legyen).
2.) Melegítsük elő a sütőt 200 fokra, majd süssük 15-20 percig. Akkor jó, amikor látjuk, hogy bugyborékolva forr a masszában a méz és picit megpirult a teteje. Ekkor vegyük ki, majd hagyjuk teljesen kihűlni, megdermedni.
3.) Óvatosan emeljük ki a tepsiből, fordítsuk fejjel lefelé, majd húzzuk le róla a sütőpapírt. Aprítsuk fel akkora darabokra, amilyenre a müzliszeleteket szokás.

Egy zárható tetejű ételesben 1 hétig is eltarthatjuk.

Jó étvágyat!

Sajttal Töltött Kiflicskék

Jelentem, idén is tiszteletemet tettem a Budavári Borfesztiválon. Szokás szerint egy nagyobb baráti társasággal mentem (mert az úgy a jó móka:) és bármilyen meglepő, nem csak ivászat céljából, hanem a társaság, a finom ételek és az élmény miatt, amit ebben a csodás történelmi környezetben nyújtotta borozgatás jelent... na jó, meg persze azért, hogy kicsit becsiccsentsek :) Nálunk már egy hagyománnyá kezdi kinőni magát, hogy minden évben ellátogatunk ebbe a "bor paradicsomba", de én ezt egyáltalán nem is bánom. Remek alkalom a legújabb borok és a számunkra eddig még ismeretlen pincék és termelők remekműveit végigkóstolni. Hát volt ott minden, a most oly divatos száraz rosé-tól elkezdve, a habzóboron át egészen a mandulaborig, tényleg az összes elképzelhető fajta. Egy helyen még áfonyapálinkát is ittunk, de ez most nem igazán a tárgyhoz tartozik, és hát nem is bizonyult túl jó ötletnek, úgyhogy akkor ezt a szálat gyorsan el is varrnám :) Szóval az esemény  gasztronómiai vonatkozásához visszatérve, ételből is találhatunk itt mindenfélét, ami csak szem-szájnak ingere, nem is csoda, hiszen nyilván mindenki ismeri azt a mérhetetlen éhségérzetet, amit már egy-két pohár szőlős nedű elfogyasztása is okoz. Nekem a bor mellé a tócsni, a csülköspacal és a paraszti magyar konyha egyéb ilyen, a fesztiválokon felsorakoztatott remekművei annyira nem passzolnak, a jó kis sonkák, sajtok, a csonthéjas termések viszont annál inkább! Az abszolút kedvenc harapnivaló, amivel aznap este találkoztam, egy sajttal és sonkával töltött, magokkal megszórt omlós kifli volt, ami olyan nagyon jól tudott esni az akkorra már kissé meggyötört pocakomnak. Az ilyen ételre mondják, hogy tipikus borkorcsolya (magyarán jól felszívja az alkoholt na:)
Kis idővel a fesztivál után, amikorra olyan állapotba kerültem, amiben már főzni is lehet, első dolgom volt ezt a finomságot megsütni, azzal az apró változtatással, hogy a sonkát kihagytam belőle (valahogy anélkül nekem jobb ízlik) illetve ezúttal bor helyett egy pohár tej került a kiflik mellé :)

Hozzávalók ~15 db-hoz:

A tésztához:
30 dkg liszt
1 TK só
2 csapott EK cukor
~2 dkg élesztő
1,5 dl LANGYOS tej
0,5 dl étolaj
2 púpozott EK tejföl

A tölteléknek:
30 dkg reszelt trappista sajt, lereszelve
200 g Kemping sajt (vagy egyéb ömlesztett tubusos sajtkrém, lehetőleg FÜSTÖLT SAJT ízesítéű)
3 dkg vaj

A tetejére:
3-3 dkg szezám- és tökmag
2 tojássárgája

1.) A langyos tejbe keverjük el a cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, majd takarjuk le, tegyük meleg helyre (radiátor vagy sütő közelébe, esetleg az ablakpárkányba, ha éppen süt a nap) és futtassuk fel. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe.

2.) Ha kész, öntsük egy mély tálba, a többi hozzávalóval együtt, majd jól gyúrjuk össze. Ha ragad, kis lisztet adjunk még hozzá. Addig gyúrjuk, míg teljesen el nem válik a tészta az edény falától.

3.) Hintsük meg kevés liszttel a tetejét, takarjuk le, esetleg bugyoláljuk konyharuhákba (a lényeg, hogy viszonylag melegen tartsuk) és hagyjuk kelni 1 óra hosszát!

4.) A tészta szépen fel fog jönni, amit aztán kilisztezett deszkára borítunk, jól átgyúrjuk, majd jó vékonyra (néhány milliméteresre) nyújtjuk!

5.) Késsel kb. tenyérnyi, egyenlő oldalú háromszögeket kell a tésztából kivagdosnunk, ezekre fogjuk a sajtos tölteléket halmozni.

6.) Mindegyikbe kerül egyenként egy kis darabka krémsajt, egy púpozott EK reszelt sajt és még egy pici darabka vaj.

7.) Ezután feltekerjük, ügyelve rá, hogy ne legyen lyukas majd sehol sem, ezért közben mindig kicsit összenyomkodjuk a széleit, mert ha ezt elmulasztjuk, a sajt a sütés alatt kifolyhat belőle.

8.) A kiflik csücskeit is nyomkodjuk jól össze, az esetleges felesleget csípjük le.

9.) Fogjunk egy tepsit, tegyünk bele sütőpapírt (nekem pont nem volt, úgyhogy egy sütőzacskót fektettem alájuk) és helyezzük el egymástól néhány centiméternyire a kifliket. Egy ekkora adagot csak kétszerre tudunk kisütni.

10.) Kenjük meg a kiflik tetejét tojássárgájával, szórjuk meg tökmaggal, majd szezámmaggal is őket és mehetnek a sütőbe.

11.) Hőlégkeveréses sütőben, 180 fokon, kb. 15-20 perc alatt süssük aranysárgára.

12.) Ha kész, vegyük ki és süssük meg a másik adagot is. Ha túl soknak bizonyul ez a kb. 15 darab kifli, akkor a még a tojással meg nem kent darabokat tegyük ételesbe, majd a hűtőbe pihenni. Akár egy nap múlva is kisüthetjük őket. 

Lehetőleg még frissen, MELEGEN fogyasszuk,

Jó étvágyat!

Kényeztető Reggelik

-avagy Oeufs en cocotte, Pita melegszendvics és Tonhalas omlett-

Mindannyian ismerjük azt a nézetet, miszerint reggelire ehetünk bármit, amit csak megkívánunk, mert a szervezetünk a nap folyamán úgyis elégeti az ekkor bevitt kalóriákat. Nagyon remélem, hogy ezt tényleg így van, és nem fogja valami okostojás tudós megcáfolni, mert én ezt halálosan komolyan veszem, és őszintén megvallva, igazi reggeli lakomákat szoktam csapni. A fenti 3 remekmű sem említhető éppenséggel egy kategóriában a zabpehellyel és a natúr joghurttal... Na jó, azért annyira nem rossz a helyzet, éppen csak itt egy kis "fehér kenyér", ott egy kis "tejszín"... egy biztos, hogy egytől egyig igazi kényeztető finomságok :)

Tonhalas omlett

Egy klasszikus reggeli fogás, egy kicsit újszerű, mediterrán felfogásban.

Hozzávalók 2 személyre:

6 db tojás
1 dl tej
2 db tonhalkonzerv (természetes lében)
néhány szem olajbogyó
10 dkg reszelt füstöltsajt
1 EK olaj
só, bors

1.) A 6 db tojást és a tejet egy tálban felverjük. Borsozzuk, sózzuk (de csak mértékkel, mert a tonhal is sós, az olajbógyó meg főleg)
2.) Egy serpenyőben olajat forrósítunk, majd beleöntjük a felvert tojásokat. Közepes lángon sütjük 1-2 percig, majd rádobjuk és a tetején eloszlatjuk a lecsepegtetett tonhalat. A végén rákerül a sajt és néhány szem olajbogyó.
3.) Ha megpirult az alja, a tetejére pedig szépen ráolvadt a sajt, egy lapáttal felezzük el, majd csúsztassuk át őket egy-egy tányérra.
4.) Friss péksüteménnyel, zöldségekkel tálaljuk


Pita melegszendvics

Azt hiszem ez teljes mértékben az én találmányom, amit igazából a szükség szült, ugyanis egyik reggel történt, hogy nagyon megkívántam egy finom melegszendvicset, csak éppen kenyér nem volt hozzá... annélkül meg elég nehéz elkészíteni, gondoltam, de ekkor felfedeztem egy csomag pitát a kamrában, és már meg is született a forradalmi ötletem, a "pita melegszendvics"... talán szabadalmaztatnom kéne, de én inkább most megosztom a receptjét Veletek! :)


Hozzávalók 2 db szendvicshez (1 személyre elég.... maximum :)

1 db pitakenyér
6 szelet sonka
6 vékony szelet sajt (esetleg lapsajt)
vajkrém (Philadelphia)
paradicsom

1.) Először fogok egy pita kenyeret, majd félbevágom, aztán mindkét felében kialakítok egy-egy „zsebet”, mint ahogy a gyrosnál szokás. Az egész receptben ez az egy művelet okozhat némi nehézséget, mert eléggé figyelni kell arra, hogy ne lyukasszuk ki sehol, mert akkor ott kifolyik a sajt. Ez néha nekem sem sikerül, de azért semmi esetre sem kell kidobni egy „elrontott” darabot, nyugodtan folytassuk csak tovább!
2.) Kenjük meg a belsejét körbe vajkrémmel, dugjuk bele a sajt és a sonka szeleteket (én jó sokat szoktam beletenni). Egy serpenyőben süssük meg mind a két oldalát, úgy hogy a tetejére nehezék gyanánt tegyünk egy tányért, azért, hogy lelapítsa, így könnyebb lesz majd harapni. Amikor szépen megpirult, készen is van.
3.) Fogyasszuk ketchuppal, vagy friss zöldséggel, pont úgy, ahogy a melegszendvicset is szoktuk enni.



Oeufs en cocotte

Ez egy nagyon finom és különleges reggeli, talán az gyik "legelegánsabb" amit csak ismerek...na jó, a kaviár és a füstöltlazac után... :) Én mindenesetre hétvégén készíteném és kötelezően ágyban fogyasztanám el, egy darab friss baguettet tunkolva a krémeses folyós sárgájába... mmmm, de dekadens :)


Hozzávalók 4 adaghoz (kb. 2 személyre):

4 db tojás
25 dkg zöldspárga (télen használhatunk konzervet is, ez főzést már nem igényel)
1/2 citrom
1 csipet cukor
1 csomag újhagyma
10 dkg vaj
1-1,5 dl főzőtejszín
olivaolaj
só, bors

1.) Először tisztítsuk meg a spárgát, majd sós, cukros, citromos vízben főzzük félpuhára.
2.) Itassuk le a vizet róluk, majd aprítsuk őket falatnyi darabkákra.
3.) Fonnyasszuk meg a felkarikázott újhagymákat a vajon. Dobjuk rá a spárgát is, sózzuk, borsozzuk.
4.) Most szükségünk lesz 4 db kerámia, vagy hőálló üvegtálkára (olyan kicsik, amikben a szuflét, ill. felfújtat szokás sütni) Ezekben oszlassuk el a vajas, hagymás spárgaragut.
5.) Egyenként üssük fel a tojásokat egy bögrébe, majd óvatosan csúsztassuk át őket (egy bögrébe 1 db tojás kerüljön!) a tálkákba, úgy, hogy egyben maradjanak.
6.) Ez után mindnek a tetejére kerül 2-3 evőkanál tejszín, azért, hogy megóvjuk a tojásokat sütés közben a közvetlen sugárzó hőtől, így azok krémesen lágyak maradnak.
7.) Vegyünk egy tepsit, amibe óvatosan belehelyezzük a tálkákat, majd öntsük fel a tálkák feléig lobogva FORRÓ vízzel. 200 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük őket.
8.) Friss baguette-el tálaljuk

Jó étvágyat!

Tapas Tál

A tapas a spanyol konyha egyik legjellegzetesebb képviselője. Gyakorlatilag bármi lehet tapas, ami kicsi és falatnyi adagokban fel lehet szolgálni. Jellemzően a bor mellé fogyasztják, aminek nem csak élvezeti, de praktikai okai is vannak, mivel így többet lehet inni és nem okoz a bor gyomorégést. Emellett a kocsmárosok pedig igyekeztek sós falatkákat kínálni, amire ugye a delikvens még szomjasabb lett, ergo még többet ivott, majd arra még jobban megéhezett... és így tovább :) A szó eredete, a régmúlt időkre nyúlik vissza, a legelterjedtebb változat szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, s valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.
Én azért szeretek tapas tálat készíteni, mert ilyenkor gusztusosan ki lehet szortírozni a hűtőszekrényt. Néhány falat friss kenyér mellé, egy pohár finom bor, és egy kis időre mi is mediterránnak érezhetjük magunkat, még a kissé hűvösebb estéken is.

Hozzávalók 2-4 személyre:

10 dkg chorizo kolbász
10 dkg olajbogyó (fekete és zöld vegyesen)
20 dkg koktél paradicsom
5 dkg rukkola saláta
10 dkg juhsajt
5 dkg kacsamáj pástétom
szárított oregánó
durvára darált színesbors
olivaolaj

Ezek a hozzávalók nagy finomak együtt, és a bor ízével is harmonizálnak, de hangsúlyozom, hogy ez csak EGY VÁLTOZAT -a millió közül- és bármelyik alapanyag kihagyható, vagy helyettesíthető valami mással, az alapján hogy mi, és a vendégeink miket szeretünk, illetve mik vannak otthon, mert a tapasnál ez is egy alapvető szempont és éppen ezért olyan jó, mert nem lehet elrontani és gyakorlatilag bármi lehet tapas :)

A hozzávalókat vágjuk falatnyi darabokra, az olajbogyót és a kacsamájast tegyük kis tálkákba. Válasszunk egy nagyobb tálat, vagy egy fa vágódeszkát (ettől igazán rusztikus hatása lesz) és helyezzünk el rajta mindent. Végezetül megszórhatjuk egy kis zöldfűszerrel, meglocsolhatjuk néhány csepp olivaolajjal, majd tegyük az asztal közepére. Pirítóst, crostinit, vagy friss kenyeret kínáljunk mellé és persze valami jófajta bort.

Jó étvágyat!

Ananász-Eperdzsem

Őszintén megvallva én nem nagyon rajongok a dzsemekért -a lekvárokért még úgy sem- de íme a kivétel, ez a 100% gyümölcstartalmú, házi készítésű változat. A kedvenc szakácskönyvemben találtam a receptet, és gondoltam kipróbálom, főzök karácsonyra 1-2 üveggel. Végül olyan finomnak bizonyult, hogy az ünnepekig ugyan van még 2 hét, de a dzsemekből már egy SEM :) Hamar elfogyott, mivel olyan ínycsiklandozó, hogy az adagolása szigorúan evőkannál történik, de mással nem is menne, ugyanis akkora gyümölcsdarabokat tartalmaz. A jó hír, hogy egész évben készíthetjük, ugyanis az ananász télen-nyáron beszerezhető, az eper pedig mirelit, ehhez az is tökéletesen megfelel. Én karácsonyra valószínűleg lefőzök még néhány üveggel, remélem ezúttal kitartanak majd addig...

Hozzávalók 2 üvegnyihez:

600 g eper (mirelit is jó)
1 nagy érett ananász
350 g befőzőcukor (én diabetikusat használtam)
1 db citrom
2 EK narancslikőr (de nem muszály)

Először olvasszuk ki az epret, majd aprítsuk tetszőleges darabokra (én mondjuk csak megfeleztem őket). Az ananászt tisztítsuk meg, és vágjuk kis kockákra. Facsarjuk rá a citrom levét és adjuk hozzá az epret. Kb. 1 kg legyen a gyümölcskeverék súlya. 
2.) A befőzőcukron található utasítás szerint elkészítjük a dzsemet:
Én először egy lábasban összekevertem a gyümölcsöket a befőzőcukorral, majd feltettem nagy lángon főni. Amikor elkezd hevesen forrni, bugyborékolni, hagyjuk egy két percig, majd vegyük le a tűzről. 
3.) Megbolondíthatjuk az ízét, ha hozzáadunk 1-2 EK narancslikőrt, de ez nem kötelező. 
4.) Jól kimosott, megszárított befőttes üvegekbe merjük a még forró dzsemet, gondosan lezárjuk, majd néhány percre állítsuk fejjel lefelé az üvegeket. Ha így járunk el, akkor hűvös helyen tárolva el fognak állni néhány hétig, hónapig. 
5.) Ha ajándéknak szánjuk, dekoráljuk szép anyagokkal, masnikkal, stb...

Amerikai Palacsinta

Oly sokszor láthattuk már viszont a mozikban, ahogy az amerikai minta apuka pizsamában süti, dobálja magasra a Mickey egér alakú pancakeket, majd a kis lurkók valami méz-szerű dolgot csurgatnak rá, aztán jól befalják :) Hát nem tudom ez az idilli kép mennyire helytálló, biztos létezik erről is valami statisztika, hogy 10 amerikai háztartásból hányban sütnek palacsintát reggelire, de hogy dobozos palacsinta porból készíti a többség, az hétszentség. Pedig tényleg nem nagy ördöngösség, ennek ellenére nem ajánlanám azért, hogy minden nap ezt fogyasszuk, mert ugye fehér liszt, meg azért úgyis nyakon öntjük még valamivel... de mondjuk egy hétvégi reggeli gyanánt nagyon klassz ötletnek tartom egy jókora palacsintatornyot legyártani a családnak. Én leginkább akkor készítem, ha vendégeim vannak... biztos azért mert nincsenek gyerekeim. Őket mindig le lehet nyűgözni ezzel az egyszerű, de nagyszerű finomsággal. A tésztája hasonló, mint a magyar rokonának, a legnagyobb különbség, hogy sűrűbb, és ettől vastagabb. Számtalan variációban készíthető, a tésztába belekeverhetünk mandulát, diót, kókuszreszeléket, különböző aszalt gyümölcsöket, bármit, ami eszünkbe jut... na jó, azért bármit nem :) Én a sima, natúr változatra esküszöm, egy kis vaníliás beütéssel, és utólag díszítem, öntöm le mindenfélével. A tésztában pedig az a nagyszerű, hogy bármennyit készíthetünk belőle, csak az arányokat kell betartani. Körülbelül 2 rész tej és 3 rész liszt. Előre is bekeverhetünk egy nagyobb adagot és néhány napig eltarthatjuk a hűtőszekrényben, így reggelente pedig 5 perc alatt frissen sült palacsintát tálalhatunk a családnak, vagy csak úgy magunknak:)

Palacsintatészta (alap recept)

hozzávalók 4 személyre:

1 tojás
1 bögre liszt (kb. 100 g)
2/3-ad bögre tej (kb. 2 dl) 
5 dkg olavasztott vaj (kb. 2 EK) 
1 púpozott TK szódabikarbóna vagy sütőpor
2 csomag vaníliás cukor
5 EK cukor (én barna kristálycukrot szoktam használni, de bármilyen jó)
néhány szem eper (ez is helyettesíthető bármilyen gyümölccsel)
juharszirup (a nagyobb szupermarketekben már kapható)

1.) Először habosra keverjük a tojást a cukorral, hozzáadjuk a sütőport, az olvasztott vajat, majd felváltva adagoljuk a lisztet és a tejet, amíg sűrű, csomómentes palacsintatésztát nem kapunk. 
2.) Tegyünk egy serpenyőbe a tésztából egy kanálnyit és süssük kis lángon az egyik oldalát 1-2 percig, amíg kicsit meg nem pirul az alja, ezt onnan tudjuk, hogy ezzel egy időben pedig a tetején a tészta megszilárdul, kissé felbuborékosodik, ekkor szépen megtudjuk fordítani, egy tompa késsel, lapáttal. Süssük ezt az oldalát is 1-2 percig, majd szedjük tányérra a palacsintákat. 
3.) Ha van kedvünk játszani, akkor megpróbálhatunk mindig az előzőnél egyel kisebbet sütni, és úgy egymása rakni akár négyet, ötöt is. 
4.) Személyenként általában hármat számoljunk, úgy tálaljuk, hogy egymásra halmozzuk őket. 
5.) Minden torony tetejére tegyünk egy teáskanálka vajat és csurgassunk rájuk juhar szirupot. Tegyünk a tányérra még néhány szem epret, áfonyát, banánt, vagy bármilyen más gyümölcsöt.

Egy másik változatban készítettem a palacsintákhoz egy kis eper szószt, amitől egész más jelleget kapott, mint a juharsziruppal leöntött változata. Ezt a könnyű, friss, nyárt idéző szószt pár perc alatt el lehet készíteni, főzést nem igényel, és maradék lekvárokat, gyümölcsöket is fel lehet hozzá használni.
 

Eper szósz

hozzávalók 4 adaghoz:

10 dkg eper (mirelit is jó, persze kiolvasztva)
4 EK eperdzsem
1 db citrom
2 EK eperlé (esetleg más gyümölcslé)
1 kispoharas natúr joghurt
2 csomag vaníliás cukor

Először egy tálkába kis darabokra aprítjuk az epreket. Hozzáadjuk a dzsemet, a gyümölcslevet, citromhéjat, majd a citrom felének a levét is belefacsarjuk, majd az egészet összekeverjük. Minden palacsintatorony tetejére rakunk néhány kanállal, végül még erre jön egyenként 2 evőkanálnyi vaníliás joghurt is (ami értelemszerűen a joghurt+ vanília keverékéből áll:)

Jó étvágyat!

Zöldtea Puncs

Ez egy zöldtea alapú alkoholmentes puncs, sok almával, mézzel, citromfűvel és egy leheletnyi gyömbérrel. Nagyszerű alternatíva arra az esetre, ha éppenséggel valaki nem iszik alkoholt, így forralt bort, vagy puncsot sem... mondjuk én ilyen embert nem nagyon ismerek :) A viccet félretéve, tényleg nagyon finom, gyerkőcöknek is adhatjuk, és egy igazi téli vitaminbomba... Szóval éljen az alkoholmentes puncs! :)

Hozzávalók:

1 l zöldtea
0,5 l almalé
0,5 l zöldalmalé
6 EK méz
1 citrom kifacsart leve
1 kis darabka gyömbér
1 db zöldalma
1 marék citromfű

Készítsünk egy liter zöldteát, majd amíg még forró dobjuk bele a megpucolt gyömbér darabkánkat, a megmosott citromfüvet és ízesítsük be a mézzel és a citrommal. Öntsük fel a kétféle almalével, majd kicsit melegítsük össze. A poharakba tegyünk néhány zöldalma szeletet, arra merjük a forró puncsot. Mindenki tovább ízesítheti még magának mézzel vagy citrommal.