Csodás Ajándékok Mézeskalácsból

Karácsony környékén az nálam sosem kérdés, hogy saját kezűleg készített ajándékokkal lepem-e meg a szeretteimet, csak éppen azt nem tudom sokszor eldönteni, hogy mivel is ajándékozzam meg Őket? A tavalyi évben elég sok ajándékötletet előttem, de azért jócskán maradt még a tarsolyomban a konyhai finomságokból. Rájönni arra, hogy ki minek is örülne, vagy éppen mit tud a legjobban hasznosítani éppolyan nagy fejtörést tud okozni, mint a boltban vásárolt ajándékok esetén. De vajon mi is az, aminek mindenki örül? Az biztos, hogy valami, ami szép, illatos, finom és szinte már már magának a karácsonynak a szimbóluma, amire hacsak ránézünk, elönt bennünket az ünnepi hangulat... és hogy mi is ez? Naná, hogy a mézeskalács! Szemet gyönyörködtetően szép, igazi kézműves ajándék. Lehet puha, azonnal befalható, készülhet belőle karácsonyfa dísz, mécsestartó, vagy akár egy mutatós ablakdísz is... és a készítése közben ráadásul remekül szórakozik az ember, legalábbis engem nagyon ki tud kapcsolni a készítése első percétől az utolsóig :)

  

Akkor lássuk, hogyan készül a mézeskalács tésztája:
 
0,5 kg liszt
15 dkg porcukor (de lehet 100%-ban csak mézet is használni)
20 dkg virágméz
2 egész tojás + 2 sárgája
10 dkg margarin
~1 csapott TK szódabikarbóna
1 csipet só
1 csomag mézeskalács fűszerkeverék
1 TK őrölt fahéj

 





















A hozzávalók mind a dísznek szánt mézeskalácsnál, mind az evésre szánt változatnál megegyeznek, azzal a 2 apró különbséggel, hogy ez utóbbinál a porcukrot akár ki is hagyhatjuk, amit kicsivel több méz hozzáadásával helyettesíthetünk, mert a méz is puhítja a süteményünket, illetve a szódabikarbóna mennyiségét picit megnöveljük (úgy egy teáskanálnyira, a csapott helyett) A készítésnél arra figyeljünk, hogy vastagabbra kell nyújtani és a sütési idő is lerövidül, mivel itt az a cél, hogy finom puha legyen, mert a mézeskalács azért hajlamos a kiszáradásra, de ha ezekre az apróságokra odafigyelünk, akkor ezt el tudjuk kerülni (de erre majd még a későbbiekben bővebben ki fogok térni)

1.) A száraz hozzávalókat (liszt, só, szódabikarbóna, fűszerek) kimérjük, majd egy keverőtálba szitáljuk (lusták csak úgy beleöntik!:) 
2.) Beleütjük az 1 db egész tojást, majd a másik kettőt kettéválasztjuk, a sárgájuk mehet a többi hozzávalóhoz a keverőtálba, a fehérjét pedig a hűtőbe tesszük, a későbbiekben jó lesz majd a díszítéshez!
3.) Egy lábasban felolvasztjuk a mézet a margarinnal, elég csak addig, míg folyékonnyá nem válnak. Ez után a keverőtálba öntjük.
4.) Összedolgozzuk, akkor jó a tészta, ha kicsit lágy, de már éppen nem ragacsos. Ha túl lágynak találnánk, akkor pici lisztet adjunk hozzá, ha pedig túl kemény, akkor vajjal, esetleg még 1-2 EK mézzel lágyíthatunk rajta.
5.) Frissentartó fóliába csomagoljuk és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük.
6.) Másnap elővesszük, kicsomagoljuk, majd lisztezett felületen jól átgyúrjuk, amíg szobahőmérsékletű és jól gyúrható nem lesz.
7.) Vágjuk 4-felé, amiket formázzunk gombócokká, majd kezdjük el a tészta kinyújtását.
8.) Ha túl soknak találjuk a tésztát, vagy nincs annyi időnk, hogy egyszerre mindet elkészítsük, akkor a frissentartófóliába visszacsomagolva, hűtőben még napokig eláll a tészta, végső felhasználására várva.

 
Ettől a fázistól kezdve a készítés némileg eltérő a különböző mézes díszek esetében.
Ha olyan mézeskalácsot szeretnénk, ami puha és azonnal fogyasztható, akkor nincs más dolgunk, mint kb. 5 mm vastagságúra kinyújtani a tésztát, majd tetszőleges formájú kiszúrókkal kiszaggatni, sütőpapírral borított tepsire helyezve, 170 fokra előmelegített sütőben max.6 perc alatt készre sütni. Nagyon fontos, hogy NE süssük túl, tényleg néhány perc is elég nekik, de ha tovább bent hagyjuk, akkor biztosan kiszárad! Ez esetben a díszítésre nem kell akkora hangsúlyt fektetni, csak ha kedvet érzünk hozzá. Megmárthatjuk olvadt csokiban majd magvakkal, cukorkákkal megszórva feldobhatjuk őket.



 
Mézeskalács Karácsonyfa Díszek

1.) A fenti módon készítsünk mézeskalács tésztát, majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3 mm vastagságúra.
2.) Fogjuk a mindenféle alakú kiszúrónkat és szaggassuk velük a tésztát addig, amíg az el nem fogy. Ekkor a maradékokat gyűjtsük össze, majd ismételjük addig, míg van a tésztánkból.
3.) Sütőpapírral borított tepsibe óvatosan átpakoljuk őket, egymástól egy kis távolságot hagyva, mert egy picit megdagadnak sütés közben.
4.) Annak érdekében, hogy fel tudjuk akasztani majd őket a fára, lyukat kell szúrjunk rájuk még sütés előtt. Ezt legkönnyebben egy szétszerelt golyóstoll fejével, vagy esetleg egy övlyukasztóval tudjuk megtenni.
5.) Előmelegített sütőbe toljuk és 170 fokon sütjük kb. 8 percig. Akkor jók, ha szép világos méz színűek.
6.) Kivesszük, óvatosan átpakoljuk őket, majd hagyjuk hűlni.
7.) Addig elkészítjük az írókát: Amihez 2 tojásfehérjét kőkeményre verünk úgy 5 dkg porcukorral és pár csepp citromlével. Ha színezni szeretnénk, akkor azt csakis por állagú ételfestékkel tegyük!
8.) Amikor már olyan sűrű és kemény a tojáshabunk, hogy ha a fejjel lefelé fordított tálban is ottmarad, akkor egy sütőzacskóba töltjük, összecsavarjuk a zacskó száját, jó szorosan, majd egy ollóval olyan apró nyílást vágunk a sarkára, amilyet csak tudunk!
9.) A mostanra már kihűlt mézeseket szépen elkezdhetjük írókázni, olyan módon, ahogy csak szeretnénk. Érdemes azért valami mintát keresni az interneten (millió és egy kép található a témában) ami alapján díszítünk aztán. Ne aggódjunk, úgyse lesz ugyan olyan... :)
Amikor húzzuk a vonalat, azt próbáljuk meg egyenletesen, lehetőleg minél vékonyabban, úgy hogy néhány milliméternyire eltartjuk a zacskót a mézesektől. Először talán kicsit nehéznek tűnhet, de hamar bele lehet jönni :)
10.) Használhatunk a díszítéshez továbbá cukorka gyöngyöket, magokat, aszalt gyümölcsöket, stb. Ezek könnyen beleragadnak a cukormázba és nagyon jól mutatnak a mézeskalács díszeinken. Azt azért nem árt szem előtt tartani, hogy csak ehető dolgokkal díszítsük, annak ellenére, hogy ezeket nem feltétlenül evésre szánjuk.
11.) Hagyjuk néhány napig száradni, vagy esetleg ki is süthetjük őket, ha mondjuk az utolsó pillanatban készülünk el velük és már nincs időnk megvárni míg maguktól száradnak meg, de azt tudni kell, hogy a sütés némileg megváltoztatja cukormáz színét (sárgás árnyalatot kap, legalábbis az enyémek azt kaptak). Ez esetben alacsony hőfokon (~100) süssük addig, míg meg nem keményedik a tojásfehérje máz.
12.) Ez után már csak egy szép zsinór, vagy szalag segítségével felakaszthatóvá tesszük őket és el is készültek a legeslegszebb karácsonyfa díszek.

Mézeskalács Mécsestartók:

1.) A fenti módon készítsünk mézeskalács tésztát, majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3 mm vastagságúra.
2.) Készítsük ki a hópehely, vagy csillag, esetleg szivecske alakú süteménykiszúróinkat, mert a karácsonyi hangulatú mécsestartók készítéséhez ezekre lesz szükségünk. Szúrjunk ki annyit, amennyi a tésztából kijön.
3.) Óvatosan helyezzük át őket sütőpapírral borított tepsibe, majd előmelegített sütőben süssük 170 fokon, kb. 8 percig.
4.) Ahhoz, hogy a teamécses illeszkedjen a mézeskalácsokba, ki kell szúrjuk a közepüket, amihez egy akkora kör alakú sütikiszúróra van szükségünk, ami valamennyivel nagyobb, mint a teamécses maga. Azt mindenki maga döntse el, hogy "egy emeletes" vagy pedig "két emeletes" mécsestartókat szeretne készíteni. Az előbbihez akkor minden mézeskalács hópelyhet, csillagot ki kell szúrni, az utóbbihoz pedig csak minden másodikat, mert ez esetben kettőt össze fogunk cukormázzal ragasztani. Ezeket aztán egy rövid időre valami kisebb súlyt rájuk helyezve összepréselünk.
5.) Már csak a díszítés maradt hátra, ami a karácsonyfa díszeknél leírt módon történik. Az apróbb, finomabb részletek kialakításánál egyszerűbb egy tű fejével húzni a cukormázat, mint a habbal töltött zacskóból kinyomni, mert ez annyira aprólékos munkára nem alkalmas.
A száradási időnél itt is kalkuláljunk minimum 1-2 nappal.

 
Mézeskalács Ablakdíszek

Természetesen nem csak ablakba valók, hanem többek között ajtódísznek is, vagy a lakás bármely pontjára kiakasztva vidám, ünnepi színfoltot jelent. Nálam ez most a kézzel készített kari ajik csúcsa és igazából fillérekből ki lehet hozni, viszonylag könnyű elkészíteni, szóval tökéletes ajándék! :)

1.) Amit fel fogunk használni: a fentiekben elkészített (és már megszáradt!) karácsonyfa díszeket, néhány gallyat, illetve még szinte bármilyen megunt karácsonyi gömböt, díszt, masnit, gyöngyöket, cukorkát, bármit!
2.) Első lépésben összeragasztjuk a gallyakat (3-4 nagyjából egyforma hosszúságút) Ezt én egy ragasztópisztollyal tettem meg, amiből érdemes egyet beszerezni, mert tényleg nagyon gyorsan lehet vele dolgozni.
3.) Ez után szalagot fűzünk át a gallyak között, amik végeit egy-egy pötty ragasztóval rögzítünk. Lehetőleg olyan helyen, ahol nem nagyon látszik.
4.) Egy akasztót is rögzítünk kell rá, vagy odaragasztjuk, vagy hozzákötözzük.
5.) Zsinórra, vagy szalagra felfűzzük a mézeskalácsokat, gömböket, fahéjrudat, kiszárított narancskarikákat, bármit ami hangulatában illeszkedik a mézeskalács díszekhez, majd ragasszuk ezeket a gallyakhoz.
6.) Végül díszítgethetjük még szép cukorkákkal, gyöngyökkel.

Jó készülődést és Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Kézműves Csokoládék

Karácsonyi vásárokban árulnak mostanában ehhez hasonló kézzel készített, szemetgyönyörködtetően szép tábla csokikat, csak az egyetlen probléma az, hogy majdnem arany áron adják... Amikor először láttam, rögtön eszembe ötlött az ismerős gondolat "ezt akár én is meg tudnám csinálni". Hát így is lett, nem kellett hozzá semmilyen speciális felszerelés, az alapanyag költsége pedig a töredéke volt, mint amennyibe a készen vásárolható változat kerül, nem beszélve arról, hogy igazán jó mókának bizonyult a csokigyártás :)
Az ízesítést, illetve dekorálást illetően nem akartam egy az egyben lekoppintani a bolti verziókat, valami egyedit volt szándékomban alkotni. Ehhez vettem ét-, tej-, és fehér csokit, majd mindenféle aszaltgyümölcsöt, csonthéjasokat, cukorkákat, és elkezdtem őket összepárosítani, abban a reményben, hogy megtalálom a legtökéletesebb ízkombinációkat. Volt néhány biztos befutó, mint az étcsoki-kandírozott narancs, de azért ért némi meglepetés is, mint például amikor kiderült, hogy a fehércsoki milyen csodás ízharmóniát alkot a kissé savanykás aszalt maracujával és így tovább... az alkotásnak csak a képzeletünk szabhat határt!

Hozzávalók 1 tábla csokihoz és kb. 20 db bonbonhoz, vagy 2-3 kisebb táblához:

300 g csokoládé (én Bocit és Milkát használtam)
kb.10 dkg aszalt gyümölcs


A felszerelés amire szükségünk lesz:

egy kisebb lábas, bele passzoló jénai tál vagy egy rozsdamentes acéltál
egy kisebb négyszögletű műanyag ételes
mignon papír (IKEA-ban beszerezhető)
celofán és szalag a csomagoláshoz
gránitlap (eredetileg, de jó egy bármilyen más sík felület, ami képes a hőt megtartani)


Nem írom le egyenként az összes kombináció készítési módját, mivel a lényeg mindnél ugyan az, a csokoládé megfelelő olvasztása, majd visszahűtése. Az egyetlen különbség talán a csokoládéfajták olvadásánál jelentkezik. Olvadt állapotban a tejcsokival a legkönnyebb dolgozni, az étcsoki magas kakaótartalmának köszönhetően folyósabb, míg a fehércsoki ragacsosabb, kicsit nehezebben adagolható. Az alapszabály hogy soha sem olvasztunk csokoládét közvetlenül a lángon, szigorúan mindig csak gőz fölött.

1.) Először kevés vizet öntünk egy kisebb lábasba, majd a peremére felfektetünk egy pont beleillő hőálló tálat. Fontos, hogy a tál ne érjen bele a vízbe, ha kell, kicsit öntsünk le belőle. 2.) Forraljuk fel a vizet, vegyük a tüzet takarékra, hogy csak gyöngyözzön a víz, majd tördeljük bele a tálba a csokit, és már csak várakoznunk kell hogy az szépen felolvadjon. 3.) Amikor már folyós, zárjuk el alatta a lángot. 
3.) Keverjük meg, hogy szép selymesen homogén olvadt csokit kapjunk, majd öntsuk a még folyós csokoládét egy hideg felületre (gránitlap, esetleg egy üvegjénai, vagy tapsi, amit előzőleg lehűtöttünk) 
Egy lapáttal vagy spatula segítségével kezdjük el ide-oda terelgetni az egyre kevésbé folyós csokit, majd amikorra már eléggé visszahűlt, de még mindig FOLYÓS, kezdjük el adagolni. 
Erre azért van szükség, hogy a csokit minél hamarabb visszahűtsük, így megakadályozhatjuk a későbbi kikristályosodását, amire azért -főleg az étcsoki- elég hajlamos.
4.) A bonbonos papírba legkönnyebben kiskanállal tudjuk a csokit beleszedni, de ne a papír pereméig, hogy majd ha beleállítjuk a gyümölcsöt, a csoki ne folyjon ki. A táblás csokikhoz forma gyanánt ételeseket fogunk használni. Ezekbe egyszerűen csak belecsurgatjuk a csokoládét, annyit, hogy fél cm vastag táblákat kapjunk. Néhányszor finoman ütögessük a konyhapulthoz, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol és hogy az esetlegesen keletkezett légbuborékok távozni tudjanak. 
5.) Innentől kezdve már csak rajtunk múlik a folytatás, hogy mit szeretnénk beletenni, gyümölcsöt, cukorkát, mandulát, csak a fantáziánk szabhat határt. Nálam az alábbi kombinációk lettek a favoritok:


Fehércsoki-Tutti Frutti (aszalt papaya, -maracuja, -eper és színes cukorkák)

Fehércsoki-Eperrel és Mandulával

Tejcsokoládé-Banánnal és Kókusszal

Tejcsokoládé-Vörösáfonyával és Mézes Mogyoróval

Étcsokoládé-Kandírozott Naranccsal és Mézes Mogyoróval

Étcsokoládé-Feketecseresznyével

Étcsokoládé-Trópusi Gyümölcsökkel (aszalt papaya, -maracuja, -banán és színes cukorkák)

Ananász-Eperdzsem

Őszintén megvallva én nem nagyon rajongok a dzsemekért -a lekvárokért még úgy sem- de íme a kivétel, ez a 100% gyümölcstartalmú, házi készítésű változat. A kedvenc szakácskönyvemben találtam a receptet, és gondoltam kipróbálom, főzök karácsonyra 1-2 üveggel. Végül olyan finomnak bizonyult, hogy az ünnepekig ugyan van még 2 hét, de a dzsemekből már egy SEM :) Hamar elfogyott, mivel olyan ínycsiklandozó, hogy az adagolása szigorúan evőkannál történik, de mással nem is menne, ugyanis akkora gyümölcsdarabokat tartalmaz. A jó hír, hogy egész évben készíthetjük, ugyanis az ananász télen-nyáron beszerezhető, az eper pedig mirelit, ehhez az is tökéletesen megfelel. Én karácsonyra valószínűleg lefőzök még néhány üveggel, remélem ezúttal kitartanak majd addig...

Hozzávalók 2 üvegnyihez:

600 g eper (mirelit is jó)
1 nagy érett ananász
350 g befőzőcukor (én diabetikusat használtam)
1 db citrom
2 EK narancslikőr (de nem muszály)

Először olvasszuk ki az epret, majd aprítsuk tetszőleges darabokra (én mondjuk csak megfeleztem őket). Az ananászt tisztítsuk meg, és vágjuk kis kockákra. Facsarjuk rá a citrom levét és adjuk hozzá az epret. Kb. 1 kg legyen a gyümölcskeverék súlya. 
2.) A befőzőcukron található utasítás szerint elkészítjük a dzsemet:
Én először egy lábasban összekevertem a gyümölcsöket a befőzőcukorral, majd feltettem nagy lángon főni. Amikor elkezd hevesen forrni, bugyborékolni, hagyjuk egy két percig, majd vegyük le a tűzről. 
3.) Megbolondíthatjuk az ízét, ha hozzáadunk 1-2 EK narancslikőrt, de ez nem kötelező. 
4.) Jól kimosott, megszárított befőttes üvegekbe merjük a még forró dzsemet, gondosan lezárjuk, majd néhány percre állítsuk fejjel lefelé az üvegeket. Ha így járunk el, akkor hűvös helyen tárolva el fognak állni néhány hétig, hónapig. 
5.) Ha ajándéknak szánjuk, dekoráljuk szép anyagokkal, masnikkal, stb...

Adventi Kalendársüti

Éppen Mikulás napjára időzítettem ennek a szépséges süteménynek az elkészítését, de akár a karácsonyi asztalon is eltudnám képzelni, olyan jól mutat. Az adventi időszakban bármikor meglephetjük vele családunkat. Az alaptésztája nagyon egyszerű, percek alatt összeállítható, robotgéppel összekeverhető, és gyakorlatilag nem lehet elrontani. A kicsit macerásabb rész, a süti adventi kalendárrá való feldekorálásában rejlik, de mondjuk engem kifejezetten szórakoztatott a marcipánnal való gyurmázás, újra 6 évesnek éreztem magam és ha sikerül szám kiszúrókat beszereznünk, az nagyban megkönnyítheti a munkánkat! :)

Hozzávalók:

2 egész tojás
15 dkg kristálycukor
1 nagy tejföl (zsíros)
20 dkg liszt
1 db citrom reszelt héja
1 csomag sütőpor
1 KK fahéj
10 dkg dió (mozsárban összetörve)
3 EK kandírozott narancshéj (apróra összevágva)
A díszítéshez:
3 tábla étcsoki (300 g)
150 g marcipán
aszalt sárgabarack (vagy bármely más aszalt gyümi)
néhány szem mandula és dió


1.) A tojásokat üssük egy nagyobb tálba, majd keverjük habosra a kristálycukorral. 
2.) Adjuk hozzá a lisztet, a tejfölt, illetve az összes többi hozzávalót, majd keverjük csomómentesre. Egy önthető, de jó sűrű tésztát kell kapjunk. 
3.) Vegyünk egy nagyobb alakú tepsit, tegyünk bele sütőpapírt, majd borítsuk bele a tésztát. Simítsuk el szépen a tetejét, úgy hogy egyforma vastag legyen mindenhol. 
4.) 180 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk, majd 20 percig sütjük. 
5.) Addig készítsük el a marcipánszámokat. Porcukrozott deszkán nyújtsuk fél cm vastagságúra a marcipánmasszát, majd vágjunk-, vagy formával szúrjuk ki őket. Legkönnyebben persze szám alakú formákkal tudjuk őket előállítani, de én egy kés és egy mokkás kanállal segítségével tettem mindezt (a kanál az ívek vágásához, ill. formázásához kellett). 
6.) Ha szépen megpirult a tészta, vegyük ki, és tegyük félre hűlni. 
7.) Addig készítsük el a csokimázat. Ehhez gőz fölött olvasszunk fel 3 tábla étcsokit. Vágjuk egyforma négyszögekre a süteményt, távolítsuk el egymástól a kockákat 1-1 cm-re majd szépen csurgassunk mindre csokoládét, amit aztán egy lapáttal elsimítunk a felszínükön. 
8.) Díszítsük fel marcipán számokkal, dióval, aszalt gyümölcsökkel, amíg még kicsit folyós a csoki a sütik tetején. Hagyjuk megszilárdulni, majd rendezzük szabályos négyszög alakba. 

Ezzel el is készült a világ legfinomabb adventi naptára!

Jó étvágyat!

Kandírozott Narancshéj

Karácsonyi sütemények elengedhetetlen hozzávalója az utánozhatatlan aromájú kandírozott narancshéj, de szinte minden édességet fel tud dobni néhány evőkanálnyi belőle. Megvehetjük akár boltban is, de miért ne készítenénk el mi magunk? Főleg, hogy azt a narancshéjat használjuk fel hozzá, ami amúgy a kukában landolna. Mostanában úgyis minden az újrahasznosításról szól, én ezt a konyhában kezdtem! Nem mellesleg egy újabb remek ajándékötlet, persze az ünnepeknek megfelelő csilli-villi csomagolásban, egy kis feldekorál üvegben. Én biztos örülnék neki... :)

Elkészítése nagyon egyszerű. A megmosott narancs héját egész kis darabokra aprítjuk (kb. 1,5cm x 1,5cm) Veszünk egy befőttes üveget, és beletesszük, majd megszórjuk kristálycukorral, úgy, hogy ellepje. Mindig, amikor megeszünk egy narancsot, a héját félretesszük, és ugyan így járunk el. Időnként kicsit lenyomkodjuk egy kanállal, hogy ne legyenek benne levegőbuborékok. A lényeg, hogy a cukor mindig teljesen ellepje a darabkákat. Minél tovább hagyjuk érlelődni, annál koncentráltabb ízű kandírozott narancshéjat kapunk, és a cukorból pedig néhány hónap elteltével egy sűrű, ragacsos szirup lesz. Sötét helyen (kamrában, szekrényben) évekig is eláll, és ami a cukortól történik a szimpla narancshéjból az pedig számomra kész csoda.

Adventi Kalácskoszorú

Ma a Nagyszüleimnél jártam vendégségben, és mint szinte minden alkalommal, most is készültem számukra valami meglepetéssel, mert ugye Mamihoz és Papihoz nem illik üres kézzel menni... vagyis rossz az a kifejezés, miszerint nem "illik", mert természetesen nem várják el, csak ők tudnak a leges legjobban örülni annak, ha viszek valamit, amit én készítettem és hát ez mindig olyan jó érzéssel tölt el :) Mivel ma van Advent első vasárnapja, így esett a választásom erre a csodás kalácsra, ami nem csak szemet gyönyörködtetően szép, de a tésztája is különösen finom, a hozzáadott aszalt gyümölcsöktől, és a túrótól, ami ráadásul még abban is megakadályozza, hogy kiszáradjon, amire azért a kalács-féleségek igen hajlamosak szoktak lenni. A receptet az egyik kedvenc könyvemben találtam -címe: Adventtől Szilveszterig- és annyira jónak bizonyult, hogy semmiben sem tértem el tőle, ami talán az első alkalom... elkészíteni se volt nagy ördöngösség. Bátran ajánlom mindenkinek, aki karácsonyi vendégségbe hivatalos, mert ez egy remek ajándék, és hát ismerjük a mondást, miszerint adni jó, de egy ilyen különleges finomságot azért kapni se rossz :)



Hozzávalók

A kalácshoz:

25 dkg túró

1 tojás

12 dkg cukor

40 dkg liszt

1 dl olaj

1 KK mézeskalácsfűszer

1 csomag sütőpor

10 dkg durvára vágott dió

15-20 dkg aszalt gyümölcs (én papayat és barackot használtam)

A tetejére:

fél dl tej

1 EK szezámmag

2 EK lekvár + egy pici rum (néhány EK)

15 dkg marcipánmaszza (IKEA-s a legfinibb és nem mellesleg a legolcsóbb is)

4 szem mandula

1.) A túrót áttörjük, hozzáadjuk az olajat, az egész tojást, a cukrot, a fűszert, majd beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. 
2.) Alaposan összegyúrjuk, majd a durvára vágott diót, és az apróra vagdalt aszalt gyümölcsöt is beledolgozzuk. A tésztacipót elfelezzük, és egyenként szép, hosszú rúddá sodorjuk. Pont úgy, mint amikor kiskorunkban gyurmáztunk :) Összecsavarjuk, és koszorúba kanyarítjuk. Ahol találkozik a két vége, ott szépen összetapasztgatjuk a tésztát, majd óvatosan sütőpapírral borított tepsibe fektetjük. 
3.) Tejjel lekenjük, majd szezámmaggal megszórjuk. 180 °C-ra előmelegített sütőben 30 perc alatt szép pirosra sütjük. 
4.) Ha elkészült, vegyük ki, tegyük félre. Készítsük el a gyertyákat a marcipánból, nagyjából úgy kéne kinézniük, mint a képen. 
5.) Ha kihűlt a kalács, rumos lekvárral "kifényezzük". 
6.) Díszítésként a marcipán gyertyákat állítsuk rá, és még valamennyi aszalt gyümölcs is rákerülhet. 

Önmagában is nagyon ízes, finom tészta, de az azért nem árthat neki, ha egy kis vaníliasodóval nyakon öntjük :)

Jó étvágyat!

Vaníliás Vodka Karácsonyra

Idén is itt van már a nyakunkon a Hálaadás -azaz Thanksgiving- ami ugyan nekünk, magyaroknak nem sokat mond, de engem azért minden évben arra figyelmeztet, hogy a Karácsony már megállíthatatlanul közeledik. Ekkor szoktam elkezdeni a lakást szépítgetni, kigondolom mi legyen az idei menü, és bizony az ajándékokról sem árt időben gondoskodni. Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra az egyetlen nyomasztó dolog az év amúgy ezen legcsodásabb időszakában, az pont az a stressz, idegeskedés, őrült rohanás ami a fa alá valók beszerzése körül zajlik. Ezen megfontolásból én eldöntöttem, idén változtatok! A Karácsony anyagias részétől megszabadulok, ami persze korántsem jelenti azt, hogy ettől még nem kedveskedhetnénk a szeretteinknek egy-egy olyan figyelmes kis ajándékkal ami egyedi, a mi saját két kezünk állttal készült, sok-sok szeretettel. Így adhatunk csak valami igazán személyre szólót, amibe a szívünk lelkünk is benne van. Természetesen az ajándékok túlnyomó többsége nálam a konyhából fog kikerülni, valami különleges ital, lekvár, befőtt, bonbon, vagy éppen kézzel készítette csokoládé formájában. Ezeket szép, ünnepi díszbe öltöztetve adom majd át, személyre szóló kis üdvözlőkártyákkal, amik talán majd mézeskalácsból fognak készülni. Hát ugye, hogy sokkal jobb ajándékok ezek mint egy pár zokni, vagy a jóöreg tusfürdő-dezodor szett? :)

Az első ajándék ami elkészült egy olyan különleges, de mégis elegáns és egyszerű vaníliás vodka, amit adhatunk férfiaknak és nőismerőseinknek is egyaránt. Én ezt a csinos kis üveget a nagypapámnak szánom. Nem árt már idejében elkészíteni, mert fogyasztás előtt legalább egy hónapot állnia kell, de minél több ideig hagyjuk, annál inkább átveszi a csodás vaníliarudak aromáját a vodka. Nekem van a kamrában egy üveggel, ami már körülbelül fél éve ott érlelődik. A színe egészen olyan lett mint a konyaké, és hát az illata... mennyei! Az alkoholt már alig érezni rajta, de annál inkább a vanília aromáját.
A csomagolást se szoktam éppenséggel a véletlenre bízni :) Egy bizonyos vodkafajta (Royal) olyan üveggel rendelkezik amiről könnyedén lejönnek a címkék, és ez után kedvünkre dekorálhatjuk, ki szolidabban, ki feltűnőbben... és Karácsonykor ér túlzásba esni... erre én általában hajlamos is vagyok :)

Hozzávalók 1 üveg elkészítéséhez:

1 üveg vodka (én Royal márkájút használtam, csak is azon megfontolásból, mivel úgy láttam ennek könnyen lejön a cimkéje, így aztán szabadon dekorálhatom az üveget... így is lett! )
2 rúd vanília

Hát itt nagyon nincs is mit írnom a készítéssel kapcsolatban, a teendőnk csak annyi, hogy a vanília rudakat úgy ahogy vannak, egyben beledobjuk a vodkába, jól visszazárjuk, hűvös, sötét helyre tesszük (mondjuk kamrába) majd várunk. Optimálisan 1 hónap kell neki, de ha csak az utolsó pillanatban készítjük el az sem tragédia, csak amikor átadjuk, hívjuk fel rá a figyelmet, hogy ajánlatos várni a felbontással néhány hetet.