Spaghetti ala Carbonara

Talán a legközkedveltebb olasz tészta, amit szerintem mindenki evett már élete során legalább egy alkalommal és minden valószínűség szerint ízlett is neki. Népszerűsége talán az egyszerűségében rejlik, hiszen az eredeti változat mind összesen 5 hozzávalóból áll. Hangsúlyozom, az EREDETI változat, mert mi magyarok imádunk mindent a saját ízlésünkre formálni, kicsit hozzátenni, kicsit elvenni, de hát ugye (többek között) a kreativitásunkról vagyunk világhíresek. Nincs is ezzel semmi baj, de azért ha igazi carbonarat akarunk készíteni, néhány dolgot azért tisztázni kell. Először is, ez nem egy tejszínes tészta, hanem felvert tojással készül, attól kapja a krémes jellegét. A másik fontos szabály, hogy miután a tojás rákerült, már nem érheti további hőhatás, mivel nem kínai tojásos tésztát szeretnénk a tányérunkra. Ami a fűszerezését illeti, az rendkívül puritán, csupán frissen őrölt feketeborsot igényel, jó sokat. A carbonara szó olaszul egyébként szénégetőt jelent, amit valószínűleg a rákerülő fekete fűszerről kapott. Az utolsó és egyben legfontosabb szabály az, hogy az elkészülésétől számított legrövidebb időn belül kerüljön asztalra és fogyasszuk el mindet, mert szigorúan csak frissen jó és nem igazán lehet újramelegíteni. Egyszerre mindig csak annyit készítsünk, amennyiről tudjuk, hogy el is fog fogyni, ami persze kiszámíthatatlan, mert garantáltan repetázik belőle mindenki... :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

250-300 g spagetti tészta (egy fél csomag)
300 g pancetta (olasz húsos szalonna, ha nem kapunk, jó hozzá valamilyen szép darab magyar sonka is)
2 egész tojás + 2 tojássárgája
1 dl zsíros tejszín (nem muszáj hozzá, de még krémesebbé tehetjük vele)
jó sok őrölt feketbors
1 jókora marék reszelt parmezán sajt + még valamennyi a tálaláshoz (~10-15 dkg)

Először főzzünk ki egy adag spagettit. A vízbe tegyünk 1-2 EK olivalolajat és egy kevés sót.
Amíg fő, vágjuk apró kockákra a pancettát (vagy sonkát) majd tegyük fel pirulni 1 EK olaj és 1 EK vaj keverékén.
A tojásokat üssük egy tálba, lazán verjük fel, majd őröljünk bele annyi fekete borsot, ami már szinte megszínezi a tojásos keveréket. Keverjük el benne a tejszínt és a reszelt parmezánt is.
Ha megfőtt a tészta, akkor szűrjük le, de semmi esetre se öblítsük át hideg vízzel, mivel forrón kell a tojással érintkeznie ahhoz, hogy a megfelelő állagot kapjuk. Tehát csöpögtessük le, majd mehet a mostanra már megpirult szalonnára. Vegyük le a tűzről, majd öntsük rá a tojásos keveréket és gyors, nagy mozdulatokkal jó alaposan forgassuk össze a tésztával.
Szedjük tányérra, szórjuk meg egy kevés parmezánnal és mehet rá még egy kevés frissen őrölt feketebors is.

Jó étvágyat!

Sajttal Töltött Kiflicskék

Jelentem, idén is tiszteletemet tettem a Budavári Borfesztiválon. Szokás szerint egy nagyobb baráti társasággal mentem (mert az úgy a jó móka:) és bármilyen meglepő, nem csak ivászat céljából, hanem a társaság, a finom ételek és az élmény miatt, amit ebben a csodás történelmi környezetben nyújtotta borozgatás jelent... na jó, meg persze azért, hogy kicsit becsiccsentsek :) Nálunk már egy hagyománnyá kezdi kinőni magát, hogy minden évben ellátogatunk ebbe a "bor paradicsomba", de én ezt egyáltalán nem is bánom. Remek alkalom a legújabb borok és a számunkra eddig még ismeretlen pincék és termelők remekműveit végigkóstolni. Hát volt ott minden, a most oly divatos száraz rosé-tól elkezdve, a habzóboron át egészen a mandulaborig, tényleg az összes elképzelhető fajta. Egy helyen még áfonyapálinkát is ittunk, de ez most nem igazán a tárgyhoz tartozik, és hát nem is bizonyult túl jó ötletnek, úgyhogy akkor ezt a szálat gyorsan el is varrnám :) Szóval az esemény  gasztronómiai vonatkozásához visszatérve, ételből is találhatunk itt mindenfélét, ami csak szem-szájnak ingere, nem is csoda, hiszen nyilván mindenki ismeri azt a mérhetetlen éhségérzetet, amit már egy-két pohár szőlős nedű elfogyasztása is okoz. Nekem a bor mellé a tócsni, a csülköspacal és a paraszti magyar konyha egyéb ilyen, a fesztiválokon felsorakoztatott remekművei annyira nem passzolnak, a jó kis sonkák, sajtok, a csonthéjas termések viszont annál inkább! Az abszolút kedvenc harapnivaló, amivel aznap este találkoztam, egy sajttal és sonkával töltött, magokkal megszórt omlós kifli volt, ami olyan nagyon jól tudott esni az akkorra már kissé meggyötört pocakomnak. Az ilyen ételre mondják, hogy tipikus borkorcsolya (magyarán jól felszívja az alkoholt na:)
Kis idővel a fesztivál után, amikorra olyan állapotba kerültem, amiben már főzni is lehet, első dolgom volt ezt a finomságot megsütni, azzal az apró változtatással, hogy a sonkát kihagytam belőle (valahogy anélkül nekem jobb ízlik) illetve ezúttal bor helyett egy pohár tej került a kiflik mellé :)

Hozzávalók ~15 db-hoz:

A tésztához:
30 dkg liszt
1 TK só
2 csapott EK cukor
~2 dkg élesztő
1,5 dl LANGYOS tej
0,5 dl étolaj
2 púpozott EK tejföl

A tölteléknek:
30 dkg reszelt trappista sajt, lereszelve
200 g Kemping sajt (vagy egyéb ömlesztett tubusos sajtkrém, lehetőleg FÜSTÖLT SAJT ízesítéű)
3 dkg vaj

A tetejére:
3-3 dkg szezám- és tökmag
2 tojássárgája

1.) A langyos tejbe keverjük el a cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, majd takarjuk le, tegyük meleg helyre (radiátor vagy sütő közelébe, esetleg az ablakpárkányba, ha éppen süt a nap) és futtassuk fel. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe.

2.) Ha kész, öntsük egy mély tálba, a többi hozzávalóval együtt, majd jól gyúrjuk össze. Ha ragad, kis lisztet adjunk még hozzá. Addig gyúrjuk, míg teljesen el nem válik a tészta az edény falától.

3.) Hintsük meg kevés liszttel a tetejét, takarjuk le, esetleg bugyoláljuk konyharuhákba (a lényeg, hogy viszonylag melegen tartsuk) és hagyjuk kelni 1 óra hosszát!

4.) A tészta szépen fel fog jönni, amit aztán kilisztezett deszkára borítunk, jól átgyúrjuk, majd jó vékonyra (néhány milliméteresre) nyújtjuk!

5.) Késsel kb. tenyérnyi, egyenlő oldalú háromszögeket kell a tésztából kivagdosnunk, ezekre fogjuk a sajtos tölteléket halmozni.

6.) Mindegyikbe kerül egyenként egy kis darabka krémsajt, egy púpozott EK reszelt sajt és még egy pici darabka vaj.

7.) Ezután feltekerjük, ügyelve rá, hogy ne legyen lyukas majd sehol sem, ezért közben mindig kicsit összenyomkodjuk a széleit, mert ha ezt elmulasztjuk, a sajt a sütés alatt kifolyhat belőle.

8.) A kiflik csücskeit is nyomkodjuk jól össze, az esetleges felesleget csípjük le.

9.) Fogjunk egy tepsit, tegyünk bele sütőpapírt (nekem pont nem volt, úgyhogy egy sütőzacskót fektettem alájuk) és helyezzük el egymástól néhány centiméternyire a kifliket. Egy ekkora adagot csak kétszerre tudunk kisütni.

10.) Kenjük meg a kiflik tetejét tojássárgájával, szórjuk meg tökmaggal, majd szezámmaggal is őket és mehetnek a sütőbe.

11.) Hőlégkeveréses sütőben, 180 fokon, kb. 15-20 perc alatt süssük aranysárgára.

12.) Ha kész, vegyük ki és süssük meg a másik adagot is. Ha túl soknak bizonyul ez a kb. 15 darab kifli, akkor a még a tojással meg nem kent darabokat tegyük ételesbe, majd a hűtőbe pihenni. Akár egy nap múlva is kisüthetjük őket. 

Lehetőleg még frissen, MELEGEN fogyasszuk,

Jó étvágyat!

Oregánós pitakenyér

Hozzávalók 4 darabhoz:

250 g búza finomliszt
1 dl tej
1 dl víz
1/4 csomag élesztő
1 TK só
2 TK szárított oregánó
1 EK cukor
2 EK olaj

1.) Futtassuk fel az élesztőt a langyos víz-, és tej keverékében, amiben a cukrot is elkeverjük.
2.) Szitáljuk a lisztet egy mély tálba, keverjük el benne a sót, az oregánót, majd alakítsunk ki a közepében egy mélyedést.
3.) Ebbe öntsük a mostanra már felfutott élesztős folyadékot, adjunk hozzá 1 evőkanál olajat, majd gyúrjuk, dagasszuk hosszasan (legalább 5 percig). Ha ragad, akkor pici liszttel meghinthetjük.
4.) Takarjuk le egy darabka fóliával, konyharuhával, majd tegyük egy meleg helyre (mondjuk egy napfényes ablakba), hagyjuk kelni kb. 1-1,5 órára.
5.) Ez után osszuk el 4 egyenlő részre, formázzunk belőlük gombócokat, amiket aztán lisztezett nyújtódeszkára helyezve pihentessük 20 percet, úgy, hogy egy nedves konyharuhával letakarjuk őket.
6.) Melegítsük elő a sütőt, a legmagasabb hőfokra (250-260 fok).
7.) Kenjünk meg olajjal egy tepsit. Nyújtsuk meg a pitákat, amiket aztán a tepsire helyezünk. Pihentessük őket ismét néhány percig.
8.) Süssük meg a pita kenyereket, kb. 10 perc alatt, amíg egy kis színt nem kapnak. Félidőnél fordítsuk meg őket!
9.) Lehetőleg még melegen fogyasszuk.

Jó étvágyat!

Pármai Sonkás Ricottával Töltött Házi Ravioli

Raviolit készíteni nem tartozik éppen a legkönnyebb konyhai műveletek közé. Hazudnék, ha azt állítanám "persze, se perc alatt össze lehet dobni", mert ez nem igaz, illetve nem árt ha az ember lánya rendelkezik egy olasz mammaval, egy tészta nyújtó szerkezettel vagy legalább egy ravioli töltő kanállal, vagy nem is tudom hogy hívják... Nekem sajnos egyikből sincs a háznál, de én mondom, ezek nélkül sem a lehetetlenre vállalkozik aki nekilát a ravioligyártásnak. Most tényleg, nem kimondottan nehéz, mert a receptet követve mindenki képes az elkészítésére, csak időigényes... na pont erre mondják "pepecsmunka". Mondjuk én kimondottan szeretek ilyesmivel foglalatoskodni... de persze ez nem lehet mérvadó, mert én varrni is szeretek :) Nem tudom hányan vagyunk még ezzel így, de remélem, azért jó néhányan. Mégis van pár érvem ami amellett szól, hogy nekilássunk ahelyett, hogy megvennénk a konyhakész, bolti változatot. Az elsődleges szempont az nemes egyszerűséggel annyi, hogy finomabb, és tényleg, egy napon sem említhető a boltival, aminek a szerintem legnagyobb hibája nem is a tésztája, hanem az a vacak, száraz töltelék, ami benne van, és amit főzzünk akármeddig is, valahogy sosem tud teljesen átpuhulni. Egy másik -számomra legalábbis- nyomós érv az a büszkeség ami akkor tölt el amikor elkészül az első darab, megkóstolom és megállapítom hogy remek munkát végeztem. Na már ezért megéri...

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:
40 dkg liszt
4 db tojás
4 EK olivaolaj
1 TK só

A töltelékhez:
300 g ricotta
5 dkg pármai sonka (vagy Serrano, vagy valami hasonló érlelt sonkafajta)
3 EK pesto
só, bors

A mártáshoz:
400 ml sűrű tejszín
2 EK pesto
só, bors

A tálaláshoz kell még valamennyi sonka és parmezán sajt, illetve néhány szem pirított fenyőmag (esetleg friss bazsalikom)

1.) Először a tésztát kell elkészítenünk, mert úgyis pihennie kell valamennyit. Gyúrjuk össze a lisztet a tojásokkal, a sóval, és az olajjal. Olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami rugalmas, nem ragad, de nem is porlad. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy egy pici lisztet, de ne legyünk türelmetlenek, mert időbe telik mire a szépen összeáll. Tegyük lisztezett deszkára, ott gyúrjuk át még párszor, formázzunk belőle egy zsemlét, majd csomagoljuk folpackba. Tegyük félre pihenni kb. 20 percet, de NE a hűtőbe!
2.) Közben kikeverhetjük a tölteléket a fenti hozzávalókból. A sonkát vágjuk ehhez apróra, úgy keverjük bele.
3.) Most következhet a talán legmacerásabb rész, mire a tésztából szinte papírlap vékonyságú korong nem lesz. Ehhez kellene a tésztanyújtó gép, de egy sodrófa és egy kis türelem mindenképpen. Figyeljünk, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol, és elvileg nem szabad szakadnia, mert mint már említettem, ez egy rugalmas tészta. Pont ez nehezíti meg a nyújtását, mert mintha mindig visszaugrana. Ha elég vékonynak ítéljük meg, fogjunk egy kisebb poharat, és kezdjünk el köröket szaggatni, amíg el nem fogy a tésztánk. A megmaradt részeket gyúrjuk megint össze, majd nyújtsuk, és szaggassunk újra, amíg el nem fogy az összes. 
4.) Most jön a legszórakoztatóbb rész, a Raviolik töltése. Fogjunk egy tésztaköröcskét, nyújtsuk még egy picit (nagyjából 10 cm átmérőjű, kb. 1-2 mm vastag lapokat kell kapjunk. Ez egy optimális méret, nem túl kicsi, szóval nem kell túl sokat csinálnunk, de még pont kis gusztusosak lesznek, mert azért nyilván főzés közben meg fognak duzzadni) Szóval, helyezzünk el a közepén egy púpozott kiskanálnyi tölteléket. Hajtsuk félbe, majd egy villával erőteljesen nyomkodjuk végig körbe a széleit. Fordítsuk meg, és a másik oldalon is megismételhetjük, hogy biztosan összetapadjanak.
5.) Lobogó, sós vízben főzzük ki őket, kb. 10 perc alatt. Amikor már mind elkészült, forgassuk meg egy kis forró vajon őket. Sokan így fogyasztják, még egy kis zsályával megbolondítva, de én nem bírom ki, hogy ne öntsem nyakon őket egy jókora adag finom, sűrű tejszínes szósszal. Ehhez csak melegítsük össze a tejszínt a pestóval, sózzuk, és borsozzuk.
6.) Tálalásnál szedjünk néhány szem raviolit, rá a pestos tejszínt. Díszítésnek mehet rá még egy hajszálvékony szelet pármai sonka, pirított fenyőmag, és esetleg néhány bazsalikomlevél. Nem egy hétköznapi fogás, szerintem jelesebb alkalmakon is megállja a helyét.

Egy tipp, ha nem főzzük ki mindet, akár le is fagyaszthatjuk, majd még fagyott állapotban a forrásban lévő vízben kifőzve olyan, mintha csak aznap gyúrtuk volna.

Jó étvágyat!

Pármai Sonkás-Rukkolás Pizza (Tejfölös Alappal) & Szalámi Pizza (Paradicsomos Alappal)

Mostanság nálam az abszolút favorit, ha pizzáról van szó a pármai sonkás-rukkolás. A pármai sonkát amúgy is imádom, a rukkolát még annál is jobban, a tejfölös-foghagymás alap pedig nekem sokkal izgalmasabb, mint a hagyományos paradicsomos. Már többször is próbálkoztam pizzasütéssel, de őszintén megvallva sosem sikerült úgy, ahogy azt szerettem volna. Ugyanis a jó pizza a jó tésztánál dől el, ha az sikerül, onnantól kezdve mindenki már a maga kénye-kedve szerint pakolhat rá olyan alapot és feltétet amilyet csak akar, ez tényleg csak ízlés dolga. Szóval, megelégeltem hát a félresikerült próbálkozásokat és most végre szerettem volna egy olyan igazi "pizzériás-vékonytésztás-olaszos"-at összedobni és hát azt kell mondjam, sikerült! Annyi az egész, hogy pontosan be kell tartani az arányokat, és néhány alapszabályt, és akkor már rögtön nem is olyan nehéz, mint ahogy azt sokan gondolják...

Pizza alaptészta
Hozzávalók 2 darab, egyenként kb. 30 cm-es pizzához:

1/2 kg finomliszt
25 g élesztő
1 dl LANGYOS tej
1 dl víz
0,5 dl olaj
1 KK cukor
1 KK só 

Tejfölös alap (1 db 30cm-es pizzához):

1 nagy zsíros tejföl
1 nagyobb gerezd zúzott fokhagyma
só, bors, némi oregáno
Feltét:
15 dkg pármai sonka
10 dkg rukkola
10 dkg forgácsolt parmezán sajt
8-10 szem fekete, magozott olajbogyó


1.) Először egy bögrében melegítsünk 1 dl tejet, de fontos, hogy langyos legyen (kb. 30-40 fokos) mert ekkor fog tudni felfutni az élesztővel. Ha túl hideg, nem történik semmi, ha pedig túl meleg, azzal pedig megöljük az élesztőgombákat és szintén nem történik semmi. Szóval, morzsoljuk bele a langyos tejünkbe egy csomag élesztő felét, és adjunk hozzá 1 kiskanál cukrot. Keverjük el, majd helyezzük egy meleg helyre, én az ablakpárkányra tettem, a radiátor közelébe. Kb. 10 perc alatt a bögre pereméig felfut. 
2.) Amíg ezt várjuk, szitáljuk majdnem az egész lisztet egy tálba (valamennyi kell majd a gyúráshoz is). Alakítsunk ki egy mélyedést a lisztben, és öntsük bele az élesztős tejet. Hagyjuk még egy pár percig kelni, majd adjunk hozzá kb. 2-3 EK olajat, a sót és egy pici vizet és vagy a kezünkkel gyúrjuk össze (én erre szavazok) vagy pedig dolgozzunk robotgéppel, mindegy, csak az a lényeg, hogy olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami elválik az edény falától. Ne legyen túl kemény se. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy lisztet. Szórjuk meg kevés liszttel a tetejét, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre. Körülbelül 30-40 perc múlva meg fog kelni a kétszeresére. 
3.) Helyezzük egy kilisztezett deszkára, vagy a konyhapultra és néhányszor gyúrjuk át. Ne ijedjünk meg, ha összeesik, ez normális. Vágjuk annyi részre a tésztát, ahány pizzát szeretnénk, szerintem 2-3 az ideális ebből az adagból. 
4.) Kapcsoljuk be a sütőt, állítsuk 220°C-ra. Nyújtsuk a tésztát jó vékonyra, és viszonylag kör alakúra. A kezünkkel is nyomkodhatjuk, formálhatjuk, mert akkor jó, ha a pereme vastagabb. 
5.) Kenjünk be olajjal egy tepsit és csúsztassuk át rá a pizzatésztánkat. Néhány helyen szurkáljuk meg villával. Kenjük meg a tejfölös alappal, tegyük rá a feltéteket, a sajtot és dugjuk a sütőbe amíg szép, aranyszínű nem lesz a tészta pereme, ez a vastagságától függően 10-15 percre. 
6.) Amikor kész, én még rá szoktam pakolni egy nagy adag rukkolát és néhány kanál tejfölös szószt is.

A pizzatészta másik felét hagyományos, paradicsomos pizza alappal készítettemel, majd szalámit és gombát karikáztam rá, füstölt mozzarella sajttal sütöttem meg. Ez is nagyon finom lett. A paradicsomszószt azért "illik" friss paradicsomból főzni, de mivel már nincs neki igazán szezonja (és amúgy is utálom egyenként lehúzni a héját) így én egy kis csaláshoz folyamodtam. Mégpedig ezt sűrített paradicsom formájában tettem. Na jó, mentségemre szolgáljon, hogy tartósítószer-mentes, bio változatot vettem. Ebből azért sokkal jobb, mint abból a régi, konzerves fajtából, amit Anyukám használt, amikor még csak azt lehetett kapni. A sok-sok bazsalikom és oregáno természetesen nem maradhatott ki belőle.

Paradicsomos pizza alap
Hozzávalók egy pizzához:


4 EK bio sűrített paradicsom
1 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
oregáno, bazsalikom (lehetőleg friss)
2 EK olivaolaj
só, bors
Feltétek:
10 dkg csípős szalámi
3 db közepes champion gomba (vékony szeletek)
10 dkg füstölt mozzarella

A paradicsomos alaphoz először a hagymát megdinszteljük az olivaolajon, kis lángon, lassú tűzön hogy finom édeskés ízt kapjon. Én még egy pici cukorral is meg szoktam szórni, de nem muszáj. Rákanalazzuk a paradicsom pürét, belereszeljük a foghagymát, ízesítjük sóval, borssal, majd belecsipkedjük a zöldfűszereket. Ezzel az alapunk el is készült. Kenjük meg vele a már jól ismert módon a tésztát, tegyük rá a feltéteket, a sajtot és süssük készre.

Jó étvágyat!