Pármai Sonkás Ricottával Töltött Házi Ravioli

Raviolit készíteni nem tartozik éppen a legkönnyebb konyhai műveletek közé. Hazudnék, ha azt állítanám "persze, se perc alatt össze lehet dobni", mert ez nem igaz, illetve nem árt ha az ember lánya rendelkezik egy olasz mammaval, egy tészta nyújtó szerkezettel vagy legalább egy ravioli töltő kanállal, vagy nem is tudom hogy hívják... Nekem sajnos egyikből sincs a háznál, de én mondom, ezek nélkül sem a lehetetlenre vállalkozik aki nekilát a ravioligyártásnak. Most tényleg, nem kimondottan nehéz, mert a receptet követve mindenki képes az elkészítésére, csak időigényes... na pont erre mondják "pepecsmunka". Mondjuk én kimondottan szeretek ilyesmivel foglalatoskodni... de persze ez nem lehet mérvadó, mert én varrni is szeretek :) Nem tudom hányan vagyunk még ezzel így, de remélem, azért jó néhányan. Mégis van pár érvem ami amellett szól, hogy nekilássunk ahelyett, hogy megvennénk a konyhakész, bolti változatot. Az elsődleges szempont az nemes egyszerűséggel annyi, hogy finomabb, és tényleg, egy napon sem említhető a boltival, aminek a szerintem legnagyobb hibája nem is a tésztája, hanem az a vacak, száraz töltelék, ami benne van, és amit főzzünk akármeddig is, valahogy sosem tud teljesen átpuhulni. Egy másik -számomra legalábbis- nyomós érv az a büszkeség ami akkor tölt el amikor elkészül az első darab, megkóstolom és megállapítom hogy remek munkát végeztem. Na már ezért megéri...

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:
40 dkg liszt
4 db tojás
4 EK olivaolaj
1 TK só

A töltelékhez:
300 g ricotta
5 dkg pármai sonka (vagy Serrano, vagy valami hasonló érlelt sonkafajta)
3 EK pesto
só, bors

A mártáshoz:
400 ml sűrű tejszín
2 EK pesto
só, bors

A tálaláshoz kell még valamennyi sonka és parmezán sajt, illetve néhány szem pirított fenyőmag (esetleg friss bazsalikom)

1.) Először a tésztát kell elkészítenünk, mert úgyis pihennie kell valamennyit. Gyúrjuk össze a lisztet a tojásokkal, a sóval, és az olajjal. Olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami rugalmas, nem ragad, de nem is porlad. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy egy pici lisztet, de ne legyünk türelmetlenek, mert időbe telik mire a szépen összeáll. Tegyük lisztezett deszkára, ott gyúrjuk át még párszor, formázzunk belőle egy zsemlét, majd csomagoljuk folpackba. Tegyük félre pihenni kb. 20 percet, de NE a hűtőbe!
2.) Közben kikeverhetjük a tölteléket a fenti hozzávalókból. A sonkát vágjuk ehhez apróra, úgy keverjük bele.
3.) Most következhet a talán legmacerásabb rész, mire a tésztából szinte papírlap vékonyságú korong nem lesz. Ehhez kellene a tésztanyújtó gép, de egy sodrófa és egy kis türelem mindenképpen. Figyeljünk, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol, és elvileg nem szabad szakadnia, mert mint már említettem, ez egy rugalmas tészta. Pont ez nehezíti meg a nyújtását, mert mintha mindig visszaugrana. Ha elég vékonynak ítéljük meg, fogjunk egy kisebb poharat, és kezdjünk el köröket szaggatni, amíg el nem fogy a tésztánk. A megmaradt részeket gyúrjuk megint össze, majd nyújtsuk, és szaggassunk újra, amíg el nem fogy az összes. 
4.) Most jön a legszórakoztatóbb rész, a Raviolik töltése. Fogjunk egy tésztaköröcskét, nyújtsuk még egy picit (nagyjából 10 cm átmérőjű, kb. 1-2 mm vastag lapokat kell kapjunk. Ez egy optimális méret, nem túl kicsi, szóval nem kell túl sokat csinálnunk, de még pont kis gusztusosak lesznek, mert azért nyilván főzés közben meg fognak duzzadni) Szóval, helyezzünk el a közepén egy púpozott kiskanálnyi tölteléket. Hajtsuk félbe, majd egy villával erőteljesen nyomkodjuk végig körbe a széleit. Fordítsuk meg, és a másik oldalon is megismételhetjük, hogy biztosan összetapadjanak.
5.) Lobogó, sós vízben főzzük ki őket, kb. 10 perc alatt. Amikor már mind elkészült, forgassuk meg egy kis forró vajon őket. Sokan így fogyasztják, még egy kis zsályával megbolondítva, de én nem bírom ki, hogy ne öntsem nyakon őket egy jókora adag finom, sűrű tejszínes szósszal. Ehhez csak melegítsük össze a tejszínt a pestóval, sózzuk, és borsozzuk.
6.) Tálalásnál szedjünk néhány szem raviolit, rá a pestos tejszínt. Díszítésnek mehet rá még egy hajszálvékony szelet pármai sonka, pirított fenyőmag, és esetleg néhány bazsalikomlevél. Nem egy hétköznapi fogás, szerintem jelesebb alkalmakon is megállja a helyét.

Egy tipp, ha nem főzzük ki mindet, akár le is fagyaszthatjuk, majd még fagyott állapotban a forrásban lévő vízben kifőzve olyan, mintha csak aznap gyúrtuk volna.

Jó étvágyat!